Véres kampányzáró
Erőszakos cselekményekkel zárult a kongói elnökválasztási kampány. A múlt héten a főváros, Kinshasa egyik forgalmas kereszteződésében saját kocsijában gyilkoltak meg egy - a választásokon egyébként nem induló - ellenzéki politikust. A rablótámadást erősíti, hogy elvitték az áldozat táskáját, ám sokan mégis politikai indíttatásról beszélnek.
Közben a szimpatizánsok is újra összecsaptak az utcákon. A rendőrség is közbeavatkozott, a köveket dobáló tüntetőket könnygázzal oszlatták. Miután az incidensben (éles lőszertől) legalább tízen meghaltak, a kormányzat úgy döntött, hogy minden további politikai gyűlést betiltanak. Azért is akarták ezáltal elejét venni az újabb összetűzéseknek, mert záróeseményként mindegyik fontosabb elnökjelölt a fővárosban, egymástól mindössze néhány száz méterre tervezett nagygyűlést tartani.
A tiltás azonban csak további ellenérzéseket szült, annál is inkább, mert az egyik legfőbb ellenzéki vezetőt, Étienne Tshisekedit fel sem engedték a repülőjére, hogy elutazzon egy korábban meghirdetett kampányeseményére. Hiába próbált közvetíteni az ENSZ kongói missziója (a MONUSCO), Tshisekedit végül a rendőrök kísérték haza otthonába. Ekkorra már jókora tömeg verődött össze a repülőtér körül, sokan örömüket fejezve ki a rendőrség pánikszerű fellépésén, ami szerintük csak azt bizonyítja, hogy az ellenzéki veterán politikus könnyen legyőzi majd Joseph Kabila jelenlegi elnököt.
Tshisekedi egyébként egyre furábban viselkedik. Legutóbb egy interjúban kikiáltotta magát a Kongói Demokratikus Köztársaság legitim elnökének, arra buzdítva híveit, hogy ostromolják meg a börtönöket és szabadítsák ki onnan a letartóztatott támogatóit. Majd miután mindezzel a nyugati világ rosszallását vonta magára, egyre hangzatosabban kezdte bírálni a nemzetközi közösséget. Az elutazásának megtiltása kapcsán például azt nyilatkozta, hogy az ENSZ Kongóban "51 éve a diktatúrát támogatja." Fel is szólította a MONUSCO vezetőjét, Roger Meece-t a távozásra.
Kabila a fő esélyes
A nyugat-európai nagyságú, rendkívül tagolt országban nagyon nehéz átfogó és pontos előrejelzést adni a választási preferenciákról, így bármi előfordulhat a hétfői választásokon. Joseph Kabila elnök malmára hajtja azonban a vizet több tényező is. Egyrészt egyedüli jelöltkén tetemes állami forrásokhoz fér hozzá, aminek segítségével könnyen szert tehetett új szövetségesekre. Másrészt a médiát is uralja, az ellenzéki jelöltek alig kaptak lehetőséget az állami televíziókban való részvételre, elnökjelölti vitáról pedig szó sem lehetett. A biztonsági erőket is Kabila irányítja, nem is volt rest jó párszor szétverni az ellenzéki megmozdulásokat és letartóztatni több tucatnyi politikai aktivistát. A választási bizottság élén is hű embere áll, aki az ellenzéki vádak szerint nem csak a kormánypárt egyik alapítója, de az elnök rokona is, ami kétségkívül alapjaiban kérdőjelezi meg a választások tisztaságát. Végül, a választójogi törvény egyoldalú módosításával egyfordulóssá tette az elnökválasztást, eltörölve az abszolút többség kívánalmát, ami nagyban növeli a nyerési esélyeit a megosztott ellenzékkel szemben.
A legfőbb ellenzéki jelöltekről ebben az elemzésünkben írtunk.
Márpedig az ellenzék az utolsó pillanatban sem tudott egyetlen közös jelölt mögé egységesen beállni. Noha voltak tapogatózások, érdemi tárgyalási fázisba sem jutottak el ezek a kezdeményezések. Ez vélhetően Étienne Tshisekedi lelkén szárad, a veterán politikus ugyanis természetesnek vette, hogy - már csak koránál fogva - őt illeti meg az indulás joga. Ezt még a többi jelölt el is tudta volna fogadni némi engedményekkel, Tshisekedi azonban nem kívánt előzetesen posztokat elígérgetni, így végül meghiúsult a közös indulás.
Végül mégis időben?
Az utolsó utáni pillanatig kétséges volt, hogy időben meg tudják-e tartani a választásokat. Ennek azonban nem csak technikai, hanem komoly politikai vetülete is volt. Az alkotmány szerint ugyanis Kabila mandátuma december 6-án lejár, az ellenzék pedig – Tshisekedi vezetésével – többször is hangsúlyozta, hogy nem járul hozzá annak meghosszabbításához, helyette egységkormánynak kell felállnia az átmeneti időszakra.
A kinshasai vezetés tehát az időbeni lebonyolítás híve volt, ezt azonban hátráltatta egy sor tényező. Már ott elcsúsztak a dolgok, hogy a választói regisztráció a tervezettnél másfél hónappal később ért véget. Emellett a jelöltek listáját sem sikerült időben elkészíteni, mivel az 500 parlamenti mandátumra jelentkező 18 ezer jelölt nagy része az utolsó nap adta le pályázatát. A Kínából rendelt 120 ezer urna csak a napokban érkezett meg, ahogyan a Dél-Afrikában nyomtatott választási lapokat is ki kell osztani országszerte, ami egy Nyugat-Európa kétharmadát elérő nagyságú, ám utakkal nem sűrűn borított országban nem kis kihívás.
Hiába tehát a MONUSCO, Dél-Afrika és Angola logisztikai segítsége, sokan kételkednek, hogy a választási anyagok időben oda tudnak érni mind a 60 ezer választási irodába. Márpedig a halasztásnál már csak egy elsietett, esetlegesen káoszba torkolló választásnak lesznek komolyabb politikai következményei - a négymillió áldozatot követelő (polgár)háborúból épphogy csak ocsúdó, ráadásul ásványkincsekben hihetetlen gazdag ország újbóli destabilizálása az egész régiót könnyen a mocsár mélyére taszíthatja.