Az ENSZ szakosított szervei egytől ötig terjedő skálán négyesre értékelték az Afrika szarvának nevezett országcsoport (Dzsibuti, Etiópia, Eritrea, Szomália and Szudán) helyzetét az éhezés tekintetében. A skálán a négyes értékelést követő ötös már a "katasztrófa" és "éhínség" állapotát jelöli.
A szárazság, valamint az élelmiszerek magas világpiaci árának köszönhetően az éhség mára több, mint 9 millió embert érint ebben a régióban. A fent említett országok mellett már Kenyában és Ugandában is élelmiszerválságról beszélnek. Kenyának az élelmiszerhiány legválságosabb területein az alultáplált gyermekek aránya akár a 30 százalékot is elérheti. Az áldozatok másik köre a Kenyába áramó, körülbelül 370 000 főnyi szomáliai menekült, akiknél az éhezők száma az elmúlt egy hónapban megnégyszereződött.
Az ENSZ Világélelmezési Programja (World Food Programme - WFP) új projektet indított a térségben. Ezeknek az országoknak, az éhség önerőből való felszámolásához nyilván pénzre lenne szükségük, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy csökkentsék államadósságaikat. A WFP most olyan programot indít, mely segítséget nyújt ezeknek az országoknak, hogy a befektetési hibáikat kiküszöböljék.
A WFP egyébként az ENSZ és a Mezőgazdaság és Élelmezési Világszervezet (Food and Agriculture Organisation - FAO) közös multilaterális segélyszervezete, melyet 1963-ban alapítottak, felállítását a világban egyre gyakrabban előforduló élelmiszerválságok indokolták. A WFP 2010-es évre vonatkozó jelentése szerint több, mint 102 millió embert juttatott táplálékhoz, a kedvezményezettek több, mint fele nő és gyermek volt.
Miután Szomáliában 60 éve nem látott szárazsággal küzdenek, az ország déli és középső részeit felügyelő iszlamista al-Shabaab feloldotta a külföldi segélyezési tilalmat, amit még 2009-ben vezettek be. A súlyos aszály miatt eddig a szomálik egynegyed részét evakuálták a szomszédos országokba.
Elemzők szerint az összezavarodott al-Shabaab ezt a lépést azért tette meg, mert nehezményezi, hogy a menekülő szomálik azokat a területeket hagyják el, melyeket ő maga tart ellenőrzése alatt. A szomálik nagy része Kenyába menekül, naponta körülbelül ezernégyszázan várakoznak a dadaabi menekülttábor kapujában. Az alultáplált gyerekek fele Etiópiába kerül, akiknek egy része már az odavezető út során meghal, vagy mindössze egy napig marad még életben, miután eléri a menekülttábort.
Egyelőre még kétséges, hogy az újbóli segélyezés milyen módon fog működni, bár nagy lépésnek számít, hogy az al-Shabab egyáltalán engedélyezte a gyorssegélyek célba juttatását.