AIDS-remények Afrikában

Harminc éve annak, hogy az Egyesült Államokban először dokumentáltak HIV-fertőzést. Az elmúlt három évtizedben a vírus következtében 30 millióan haltak meg, jelenleg pedig a 34 milliót is elérheti a fertőzöttek száma, akiknek nagy része a világ fejlődő országaiban él. A riasztó adatok ellenére az elmúlt évek során több olyan felfedezésre került sor, amik akár fényt is jelenthetnek az alagút végén. Az ENSZ Közgyűlése június 8-10-e között New York-ban tartott rendkívüli ülésén az AIDS-szel kapcsolatos további teendőket tárgyalta.

AIDS nélküli világ

A Paul Kagame ruandai elnök által vezetett háromnapos New York-i találkozó résztvevőinek meglehetősen ambiciózus céljai vannak: az ülés végén elfogadott záródokumentum célul tűzte ki, hogy 2015-ig a megfelelő ellátásban részesülők száma megduplázódjon, illetve 2015-ben már ne jöjjön világra több HIV-fertőzött újszülött. Az AIDS teljes felszámolásának végső határidejét 2020-ra jelölték ki.

Emellett fontos előrelépések történtek az ARV gyógyszerek megelőzésre történő használata, a gyorsabb és hatékonyabb tesztek kifejlesztése terén is. A preventív célokra kifejlesztett mikrobicid hüvelygél viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a készítmény használata biztonságos volt, ugyanakkor teljesen hatástalan is.

A tudomány nem elég

Hiába érnek el a kutatók újabb és újabb eredményeket az AIDS megelőzése és kezelése terén, ha azokat a gyakorlatban csak mérsékelten tudják alkalmazni. Az ENSZ-ülésen megjelent afrikai vezetők is elismerték, hogy hiába lesz egyre olcsóbb és szélesebb körű a kezelés, rengeteg helyen még így sem áll rendelkezésre a megfelelő összeg ahhoz, hogy mindenki hozzájuthasson az ellátáshoz. A világon jelenleg nagyjából hatmillió ember részesül megfelelő ellátásban, de kilencmilliónál is többre tehető azok száma, akiknek a kúra még mindig nem elérhető.

A kezelés mellett elsősorban a megelőzés hatékonyságát kellene növelni: hiába kampányolnak már évek óta különböző szervezetek az óvszerhasználat, a férfiak körülmetélése és a monogám kapcsolatok mellett, még mindig legalább 1,8 millió új HIV-fertőzöttel kell számolni évente.


Az óvszerhasználat tekintetében előrelépést jelenthet a Vatikán enyhülő álláspontja a fertőzés megelőzése céljából történő kondomhasználatot illetően. Ugyan az egységes hivatalos álláspont még mindig várat magára, XVI. Benedek pápa kijelentése, miszerint az óvszer használata „a felelősség, a partner életét fenyegető kockázatok figyelembe vételének első lépése” lehet, akár egy új folyamatot is elindíthat a mélyen katolicizált afrikai országokban. Ehhez azonban erős ellenállást kell legyőzni, a férfiak többsége az ingyenes osztogatások ellenére még mindig nem hajlandó megfelelően védekezni a szexuális aktusok során.

Az AIDS elleni harcban részt vevő szervezeteknek nem lesz könnyű dolguk a néhány afrikai országban még mindig jelen levő többnejűség társadalmi elfogadottságának megváltoztatásában sem. Ugyan a fiatalabb generációk már nem feltétlenül támogatják a poligámiát, az afrikai országok vezetői nem mindenhol mutatnak jó példát. Az AIDS-szel kapcsolatos hajmeresztő kijelentései miatt a média figyelmét többször is kiérdemlő Jacob Zuma dél-afrikai elnök például egészen gyakran házasodik, és ilyenkor nem tartózkodik a fényűző külsőségektől sem. Harmadik feleségét hagyományos zulu szertartású esküvőn vette el, melyen az alkalomhoz illően párducbőrben és fehér tornacipőben jelent meg. Zuma viszont nem elégedett meg ennyivel, negyedik feleségével történő házassága ekkor már a tervezés fázisában tartott. Az elnöknek már 20 gyereke született legalább hat anyától.

Nagyobb teret kellene engedni a HIV-fertőzéssel kapcsolatos felvilágosításnak is. Annak ellenére, hogy a betegség már 30 éve ismert, és egyes becslések szerint Afrikában már 50-60 évvel ezelőtt is fertőzött, még mindig széleskörű az okokkal és kezelésekkel kapcsolatos tudatlanság. Több AIDS-es beteg még mindig megbélyegezve érzi magát, így az is előfordulhat, hogy panaszaival orvost sem keres fel, de még ennél is nagyobb veszélyt jelentenek a különböző hiedelmek miatt elkövetett nemi erőszakok és gyilkosságok.

Lapozzon és olvassa el, hogyan kezelik a kérdést az egyes országok!

Cékla, fokhagyma és fekete mágia 

A sors szomorú iróniája, hogy pont az AIDS által leginkább érintett országokban kezelik legkönnyedebben a kérdést. Szváziföldön a HIV-fertőzöttek aránya a lakosságon belül az 1992-es 3,9 százalékról mára 40 százalék környékére emelkedett. A várható élettartam tíz év alatt 61-ről 32 évre zuhant, a halálozásoknak pedig 61 százaléka köthető az AIDS-hez.

A vírus terjedését nagy mértékben megkönnyíti, hogy az ország területe kicsi, illetve kevesen is lakják. Egy ENSZ-jelentés szerint a férfiak 60 százaléka nem hajlandó óvszert használni, de ha esetleg mégis, az aktus végére gyakran lekerül róluk. Emellett az sem ritka, hogy házas férfiak szeretőt tartanak, amin a meglehetősen hagyománytisztelő társadalmat figyelembe véve nem lesz könnyű változtatni.

További problémát jelent a nagymértékű szegénység és munkanélküliség. Mivel az alacsony bérekből gyakorlatilag lehetetlen megélni, nők egyre nagyobb számban keresnek más lehetőséget, ami a korlátozott munkalehetőségeket figyelembe véve többnyire a prostitúciót jelenti.

Mindezek fényében meglepő, hogy a szváziföldi vezetés nem fordít jelentősebb összegeket az AIDS elleni küzdelemre, sőt, a költségvetési megszorítások miatt több ezzel foglalkozó szervezet is kénytelen volt beszüntetni tevékenységét. Ezzel szemben az év elején a királyi család költségvetését 40 millió lilangenivel (kb. egymilliárd forinttal) emelték, Mswati király negyvenharmadik születésnapi ünnepségére pedig 12,5 millió lilangenit (kb. 300 millió forintot) különítettek el – ez a szváziföldi AIDS-ellenes szervezetek összefogó ernyőszervezet éves költségének tizennégyszerese.

Szváziföldhöz hasonlóan legális a többnejűség a Dél-Afrikában is. Különböző nemzetközi szervezetek tevékenységének köszönhetően viszont már több erőshangú kampány is indult ennek megváltoztatására, de ez mindaddig nehéz feladat lesz, amíg felelős pozícióban lévő emberek – mint például Zuma elnök – újabb és újabb házasságaikat tervezgetik. Erőfeszítésekre pedig itt is szükség van, a közel 50 millió lakosnak nagyjából 11 százaléka HIV-fertőzött.

Az ország kormányzata évtizedeken át hanyagolta az AIDS kérdését. Senki nem emelte fel a szavát azon hiedelem ellen, miszerint szűz lánnyal vagy gyerekkel folytatott nemi aktus gyógyírt jelenthet a betegségre, amely újabb és újabb fertőzésekhez vezetett. Ha pedig mégis megszólalt valaki, az sem jelentett sok jót: Thabo Mbeki volt elnök mérgezőnek nevezte a vírus visszafogására alkalmazott gyógyszereket, egy korábbi egészségügyi miniszter pedig távgyógyítókat és kuruzslókat megszégyenítő módon egyenesen úgy gondolta, hogy a cékla és fokhagyma fogyasztása az ARV szereknél jelentősebb hatást eredményez.

A vezetés hanyagsága csak az elmúlt tíz évben enyhült valamennyit. Megnyíltak az első AIDS-központok, támogatottá váltak a megfelelő gyógyszerek, így azok elérhetővé váltak a nagyobb tömegek számára is. Jelenleg körülbelül 1,4 millió dél-afrikai részesül ARV-kezelésben, de ez még mindig csak a fele azoknak, akiknek szüksége lenne rá. Ennél valamivel biztatóbb, hogy ebből 400 ezren tavaly kezdték meg a kúrát, a gyógyszereket kapók számát pedig 2012-ig 2,3 millióra akarják növelni.

Előrelépést jelent, hogy az elmúlt évben a lakosság nagyjából egynegyedét, 12 millió embert teszteltek HIV-fertőzöttségre. Emellett jelentős haladást értek el az AIDS-hez szorosan kapcsolódó tuberkulózis általános kezelésében is.

Nem hiányoznak az AIDS-szel kapcsolatos hamis hiedelmek Tanzániából sem. Albínók százait erőszakolták és ölték már meg, hogy később fekete mágiára használják fel holttestüket. Ennek alapját az a babona adja, hogy a pigmenthiányos emberekkel folytatott nemi aktus, vagy a szerveikből készített csodaszerek gyógymódot jelentenek az AIDS-re. A gyilkosságokra azért is kerülhet sor, mert többen is úgy vélik, hogy az albínók egyenesen az ördögtől valók, nem is emberi lények, illetve nem is halnak meg, csak egyszerűen eltűnnek.

Emellett viszont lassan megindult Tanzániában is a HIV-fertőzöttek helyzetének javulása. Az ország lakosságának körülbelül 5,7 százaléka hordozhatja a vírust, és akik pozitív eredményű tesztekkel rendelkeznek, azok térítés nélkül juthatnak az ARV gyógyszerekhez. A társadalom felvilágosítása is egyre szélesebb körű, így a jövőben remélhetőleg vége szakadhat az albínók ellen elkövetett bűncselekményeknek.

Felvilágosításra Libériában is szükség lenne, ugyanis a stigmatizáció és a diszkrimináció jelentősen megnehezíti a HIV-fertőzöttek életét. Tovább rontja a helyzetet a szegénység miatti alultápláltság, valamint a kezelések hiányosságai. A libériai egészségügyi rendszer a 2003-ig tartó polgárháborúban teljesen összeomlott, a lábadozó struktúrát pedig a közelmúltban erősen megterhelte a szomszédos Elefántcsontpartról érkező menekültek sokasága. A kezelésre igyekvő libériaiaknak emiatt többnyire jelentős összegeket kell fordítaniuk arra, hogy olyan központot találjanak, ahol elérhető a megfelelő ellátás.

Ugandában valamivel jobb a helyzet, de tennivaló még itt is bőségesen akad. Miután az 1980-as és 1990-es években kezelés nélkül sorra haltak meg a HIV-fertőzött ugandaiak, a mostanra elért eredmények hatalmas lépésnek számítanak, de az adatok még így is elszomorítóak. A félmillió ARV-kezelésre szoruló ugandai közül csak 238 ezer jut is hozzá a megfelelő ellátáshoz, a fertőzött újszülöttek aránya még mindig 50 százalék körüli, és évente nagyjából 100 ezer új fertőzöttel és halálos áldozattal számolnak.

Emellett az ország törvényhozása idén tavasszal nem tudta elfogadni az új ugandai AIDS-ellenes stratégiát, úgyhogy a Millenniumi Fejlesztési Célok teljesítése még várat magára. Ugyancsak a parlament előtt fekszik a régóta heves vitákkal övezett homoszexualitás-ellenes törvény tervezete, amely halálbüntetéssel sújtaná a nemi kapcsolatot létesítő HIV-fertőzött melegeket.

 

Lapozzon és olvasson néhány sikerről is!

Reményteli országok

Szerencsére nem mindenhol ilyen borús a helyzet, több afrikai ország is viszonylag sikeres programokat hirdetett az AIDS megfékezésére, de hibákat azért itt sem kell sokáig keresni. Ruandában az elmúlt évek során egyre szélesebb körben vált elérhetővé az ARV-kezelés, az általános szegénység viszont itt is problémát jelent. Még mindig van hova fejlődni, de a kormány együttműködése AIDS-ellenes szervezetekkel, az egészségügyi szolgáltatások folyamatos fejlesztése, a betegséggel kapcsolatos információk terjesztése és a viselkedésbeli változások ösztönzése mindenképpen jó utat jelent az ország számára.

A nehézségek ellenére megvan az igyekezet a zambiai vezetésben is. Ugyan a szegénység itt is komoly akadály, a kormány ennek áthidalására törekszik a HIV-fertőzés terjedésének megakadályozása, a fertőzötten születettek számának csökkentése és a Millenniumi Fejlesztési Célok teljesítése érdekében. Az országban a legnagyobb nehézséget az egészségügyi központokba történő eljutás és a jóltápláltság fenntartása jelenti.

Az ország a jövőben sikerként könyvelhetné el egy új immunerősítő szer kifejlesztését, amely kizárólag természetes alapanyagokból áll. Ugyan az új szer önmagában nem elegendő a HIV/AIDS kezelésére, de a zambiai kormánynak mindenképpen hasznára válna, ha befektetne a további kutatásokba, és az immunerősítő felkerülne a nemzetközileg is elismert HIV gyógyszerek listájára. A tavasszal kirobbant korrupciós botrányt követően – melynek következtében az AIDS kezelésére szánt pénzösszegek és gyógyszerek mennyisége erősen megzuhant – erre szüksége is lenne az ország vezetésének 

Kenyában a közelmúltban sikereket értek el egy olyan vakcina kifejlesztésében, amely jelentősen növelheti a HIV-pozitív anyától született gyerekek esélyeit az immunitás elérésére. Üröm az örömben, hogy mindeközben az ország vezetése a kialakult gazdasági helyzet miatt az AIDS elleni harcra szánt összegek csökkentését tervezi. Kenyában nagyjából 400 ezer fertőzött részesül rendszeres ARV-kezelésben, de még legalább 600 ezren lehetnek azok, akiknek szüksége lenne rá. 

Mozambikban a vezetés sikeresen felismerte a társadalmi hagyományok által jelentett veszélyeket, és útmutatásokat adott ki a hagyományos gyógyítók számára. Mivel a hagyományos gyógyítás nagy népszerűségnek örvend az országban, és a gyógyítók gyakran sterilizálás nélkül használtak újra pengéket és tűket, illetve fogaik segítségével vettek vért pácienseiktől, erre mindenképpen szükség volt. Mozambik lakosságának közel 12 százaléka HIV-fertőzött.

Tési Áron

Felkapott hírek

Friss hírek