WC-háború és választások Dél-Afrikában

Tóth Miklós
2011. május 18., szerda

Az apartheid bukása óta hatalmon lévő Afrikai Nemzeti Kongresszus a mai tartományi választások után vélhetően továbbra is nyeregben marad, ám ellenzéke megerősödhet, mivel a kormánypárt az utóbbi években bakit bakira halmozva magára haragította lényegében az egész dél-afrikai társadalmat. Inog a szék Jacob Zuma pártelnök-államfő alatt is, egy esetleges választási kudarc nyomán még erőszakosabbá válhatnak a távozását eddig legfeljebb burkoltan kívánó párton belüli ellenfelei.

„Világbajnokságra van, oktatásra nincs pénz”

Kattintson és nézzen szét Dél-Afrikában!
A klasszikus afrikai politikai berendezkedés egyelőre nincs veszélyben a Dél-afrikai Köztársaságban. Hivatalosan ugyan léteznek ellenzéki pártok (a mai helyi választásokon mintegy 120 szervezet indul), ám a hatalmat biztosan tartja a markában az apartheid elleni küzdelemből kinőtt politikai erő, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (African National Congress, ANC). A parlamenti helyek 66 százalékát birtokolják, ennek megfelelően Jacob Zuma személyében ők adják az ország elnökét (az elnököt mindig az újonnan felálló parlament választja), regionális szinten pedig egyedül a Fokváros központú Western Cape tartományt igazgatja az ellenzék.

Az ANC-SACP-COSATU "Szentháromság"
Az apartheid felszámolása óta tehát megszakítás nélkül az ANC kormányozza az országot, jelenleg koalícióban a Dél-afrikai Kommunista Párttal (South African Communist Party, SACP) és a szintén kommunista kötődésű Dél-afrikai Szakszervezetek Kongresszusával (Congress of South African Trade Unions, COSATU) – e két csatlós egyébként soha semmilyen választáson nem mérettette meg magát, mindig az ANC farvizén jutott be a törvényhozásba. A balos kötődés miatt azonban hatványozottan fájdalmas, hogy az Afrika motorjának is nevezett ország egy el nem hanyagolható részében hiányoznak az alapszolgáltatások. Bár az apartheid bukása óta az ANC 2,5 millió otthont létesített, 8.5 millió lakásba pedig bevezettette az áramot, az 50 milliós nemzet nagyvárosainak peremkerületeiben, illetve vidéken naponta órákra leáll az áramszolgáltatás, milliók isznak szennyezett kutakból és ürítenek az utcán, az ingyenes egészségügyi ellátás pedig csak fogalom. Pedig ez utóbbira minden bizonnyal lenne igény: a lakosság 18 százaléka AIDS-fertőzött, egy nemrégiben megjelent felmérés pedig arra mutatott rá, hogy a rugby és a szörf egyik hazájaként ismert Dél-Afrika lakosságának 61 százaléka túlsúlyos.

Zuhanyzással az AIDS ellen

Az AIDS-vírus elleni küzdelem Dél-Afrikában sosem volt a kormányzat fő prioritása, amit több eset is plasztikusan jelez. A lakosság egy része sokáig szentül hitt abban, hogy egy szűz lánnyal vagy gyerekkel történő nemi aktus meggyógyít a betegségből – ez ellen a politika nem emelte fel a szavát, ami rengeteg megerőszakolt gyerekhez és ezáltal a kór további terjedéséhez vezetett. Dél-Afrika első emberei sem viselkedtek példamutatóan: Thabo Mbeki elnöksége első napjaiban megtiltotta az AIDS-gyógyszerek forgalmazását, mert azok szerinte „mérgezőek”. Ez a hozzáállás nyilván nem segítette elő sem a tabunak számító témában a társadalmi dialógus létrejöttét, sem a járvány időben történő megfékezését. Mbeki utódja, Jacob Zuma legalább nem tagadta az AIDS veszélyességét, cserébe viszont perbe fogták nemi erőszak és az áldozat megfertőzése miatt. Az elnök a tárgyaláson ugyan bevallotta, hogy védekezés nélkül létesített nemi kapcsolatot az őt beperelő nővel, ám „utána lezuhanyzott”, így a vádak megalapozatlanok. (Zumát természetesen felmentették, a nő pedig Hollandiában talált menedékre.)

A hatalom végül nagyjából tíz éve ismerte fel a járvány veszélyeit: AIDS-központok nyíltak, végre nem csak megtűrtté, de államilag támogatottá is váltak az AIDS-gyógyszerek, felvilágosító kampányok ezreit indították el, sőt, hivatalosan a tisztán fekete dél-afrikai színészekkel felvett pornófilm is az AIDS elleni harcot szolgálta, mivel minden férfiszínész használt óvszert az aktusok alatt.

Ám a vírus elleni harc leglátványosabb eleme kétségkívül az évente kiszórt pármillió „kormányzati óvszer”, ami azonban alaposan megosztja a lakosságot. Természetesen sokan örülnek neki, mások azonban gyanakvóak: „a kormányzat egyetlen szavában sem bízok, miért bíznék az óvszereikben?” – hangzik az el nem ítélhető vélemény. Megint másoknak pedig derogál az egyszerű kondom használata: a dél-afrikai nők egy része a szegénység jelének tartja ezekek, és a különböző extrákkal ellátott (bordázott, eper ízű, síkosított) darabokat preferálják.

Ezt nem fogják egykönnyen feldönteni

A lakosság nem is rejtette véka alá a kormányzatról alkotott lesújtó véleményét, az utóbbi évben szinte mindennapossá váltak a tüntetések, amiknek a szimbólumai a köztéren álló wc-k lettek. Dél-Afrikában ugyanis hónapok óta tart a wc-háború: az ANC kezdetben azzal vádolta a DA fokvárosi vezetését, hogy a nagyváros egyes szegény feketék által lakott kerületeiben fedetlen wc-k sorakoznak köztereken, ami egyrészt egészségtelen, másrészt rasszista. Aztán a kormánypártnak hamar szembesülnie kellett azzal, hogy saját háza táján is lenne söpörgetnivalója: Free State tartományban 1600 hasonló árnyékszéket számoltak össze újságírók.

A közüzemi szolgáltatások hiánya miatti tüntetések egyre gyakran torkollottak erőszakba. Fiatalok barikádokat emeltek, autógumikat égettek, a kivonuló rohamrendőrséget pedig kövekkel dobálták meg. A rendőrség sem bánt kesztyűs kézzel a rendzavarókkal: azokkal a robusztus, taposóakna ellen is védett, Casspir névre hallgató páncélozott járművekkel vonult ki, amik anno még az apartheid elnyomásának egyik közismert jelképei voltak, és amik a District 9 című filmben is megjelennek. Kevin Boswell képei szépen visszaadják a dél-afrikai nagyvárosok peremkerületeinek forrongó hangulatát.

Ha érdeklik Dél-Afrika politikai viszonyai, lapozzon!

« Előző 1 2 3 Következő »