„Világbajnokságra van, oktatásra nincs pénz”
A klasszikus afrikai politikai berendezkedés egyelőre nincs veszélyben a Dél-afrikai Köztársaságban. Hivatalosan ugyan léteznek ellenzéki pártok (a mai helyi választásokon mintegy 120 szervezet indul), ám a hatalmat biztosan tartja a markában az apartheid elleni küzdelemből kinőtt politikai erő, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (African National Congress, ANC). A parlamenti helyek 66 százalékát birtokolják, ennek megfelelően Jacob Zuma személyében ők adják az ország elnökét (az elnököt mindig az újonnan felálló parlament választja), regionális szinten pedig egyedül a Fokváros központú Western Cape tartományt igazgatja az ellenzék.
Az AIDS-vírus elleni küzdelem Dél-Afrikában sosem volt a kormányzat fő prioritása, amit több eset is plasztikusan jelez. A lakosság egy része sokáig szentül hitt abban, hogy egy szűz lánnyal vagy gyerekkel történő nemi aktus meggyógyít a betegségből – ez ellen a politika nem emelte fel a szavát, ami rengeteg megerőszakolt gyerekhez és ezáltal a kór további terjedéséhez vezetett. Dél-Afrika első emberei sem viselkedtek példamutatóan: Thabo Mbeki elnöksége első napjaiban megtiltotta az AIDS-gyógyszerek forgalmazását, mert azok szerinte „mérgezőek”. Ez a hozzáállás nyilván nem segítette elő sem a tabunak számító témában a társadalmi dialógus létrejöttét, sem a járvány időben történő megfékezését. Mbeki utódja, Jacob Zuma legalább nem tagadta az AIDS veszélyességét, cserébe viszont perbe fogták nemi erőszak és az áldozat megfertőzése miatt. Az elnök a tárgyaláson ugyan bevallotta, hogy védekezés nélkül létesített nemi kapcsolatot az őt beperelő nővel, ám „utána lezuhanyzott”, így a vádak megalapozatlanok. (Zumát természetesen felmentették, a nő pedig Hollandiában talált menedékre.)
A hatalom végül nagyjából tíz éve ismerte fel a járvány veszélyeit: AIDS-központok nyíltak, végre nem csak megtűrtté, de államilag támogatottá is váltak az AIDS-gyógyszerek, felvilágosító kampányok ezreit indították el, sőt, hivatalosan a tisztán fekete dél-afrikai színészekkel felvett pornófilm is az AIDS elleni harcot szolgálta, mivel minden férfiszínész használt óvszert az aktusok alatt.
Ám a vírus elleni harc leglátványosabb eleme kétségkívül az évente kiszórt pármillió „kormányzati óvszer”, ami azonban alaposan megosztja a lakosságot. Természetesen sokan örülnek neki, mások azonban gyanakvóak: „a kormányzat egyetlen szavában sem bízok, miért bíznék az óvszereikben?” – hangzik az el nem ítélhető vélemény. Megint másoknak pedig derogál az egyszerű kondom használata: a dél-afrikai nők egy része a szegénység jelének tartja ezekek, és a különböző extrákkal ellátott (bordázott, eper ízű, síkosított) darabokat preferálják.
A lakosság nem is rejtette véka alá a kormányzatról alkotott lesújtó véleményét, az utóbbi évben szinte mindennapossá váltak a tüntetések, amiknek a szimbólumai a köztéren álló wc-k lettek. Dél-Afrikában ugyanis hónapok óta tart a wc-háború: az ANC kezdetben azzal vádolta a DA fokvárosi vezetését, hogy a nagyváros egyes szegény feketék által lakott kerületeiben fedetlen wc-k sorakoznak köztereken, ami egyrészt egészségtelen, másrészt rasszista. Aztán a kormánypártnak hamar szembesülnie kellett azzal, hogy saját háza táján is lenne söpörgetnivalója: Free State tartományban 1600 hasonló árnyékszéket számoltak össze újságírók.
A közüzemi szolgáltatások hiánya miatti tüntetések egyre gyakran torkollottak erőszakba. Fiatalok barikádokat emeltek, autógumikat égettek, a kivonuló rohamrendőrséget pedig kövekkel dobálták meg. A rendőrség sem bánt kesztyűs kézzel a rendzavarókkal: azokkal a robusztus, taposóakna ellen is védett, Casspir névre hallgató páncélozott járművekkel vonult ki, amik anno még az apartheid elnyomásának egyik közismert jelképei voltak, és amik a District 9 című filmben is megjelennek. Kevin Boswell képei szépen visszaadják a dél-afrikai nagyvárosok peremkerületeinek forrongó hangulatát.
Ha érdeklik Dél-Afrika politikai viszonyai, lapozzon!