Megválaszthatják Guinea első civil elnökét

Erőszakos múlt

A nyugat-afrikai ország lakossága függetlenedése óta, bő fél évszázadot várt az első szabad elnökválasztásra. Huszonnégy civil jelölt indult idén az elnökségért, a több hónapos hercehurca után azonban osztatlan sikerről biztosan nem lehet beszélni, még afrikai mércével sem.

Guinea erőszakos múltra tekint vissza: az első elnököt, Sékou Touré-t halála utána Lansana Conté váltotta, aki 1984-ben – mint oly sok afrikai vezető abban az időszakban – katonai puccsal került hatalomra. Conté 2008-as halála megnyithatta volna az utat a demokratikus választásoknak, ám a hadsereg tisztjeinek egy csoportja másképp gondolkodott, és inkább erőszakkal magához ragadta a hatalmat. Vezetőjük, Moussa Dadis Camara azután hiába ígért demokratikus átmenetet, az egyre csak váratott magára. A fordulatot az ellene elkövetett, tavaly decemberi merénylet jelentette – Camarát azóta is Burkina Faso-ban ápolják, visszatérése szinte kizárt. Az ország vezetőjévé előlépett jobbkeze, Sekouba Konaté pedig immár komolyan is elkötelezte magát a tiszta és szabad választások megtartására.

Koncert a békéért (fotó: Julien Harneis)

Nehéz szülés

A rengeteg jelölt ellenére reálisan csak két politikusnak volt esélye a győzelemre a történelmi júniusi választáson. A korábbi miniszterelnök, Cellou Dalein Diallo-val szemben az „örökös ellenzéki” Alpha Condé áll. A nyugati sajtó egyértelműen Condét várta győztesnek a júniusi első fordulóban. A politikus legfőbb vonzereje abban rejlett, hogy riválisával ellentétben még egyetlen guineai kormányban sem vett részt, sőt többször ült börtönben Lansana Conté 24 évig tartó rezsimje alatt. Condé évtizedekig élt európai emigrációban, ahol különböző országokban állított fel az ügyét szolgáló irodákat. Nem csoda tehát, hogy pártja a legjobban finanszírozott az országban.

Ennek ellenére a hivatalos eredmény szerint csúnyán alulmaradt az első fordulóban. Mindössze 18 százalékot kapott, míg Diallo 43 százalékkal diadalmaskodott – bár azóta komolyan felmerült a csalás gyanúja, le is tartóztatták a választási bizottság több tagját. Mindazonáltal, mivel az első körben egyik jelölt sem szerzett abszolút többséget, jöhetett volna a második forduló. Ám – Afrikában megszokott módon – ezt néhányszor el kellett halasztani: először még csak technikai okokra hivatkozva, másodszor viszont már annak következtében, hogy a két fő jelölt szimpatizánsai összecsaptak a főváros utcáin. Végül a harmadik kitűzött időpont is meghiúsult, miután a választási bizottság elnökének hirtelen halála után a testületnek nem sikerült új elnökben megállapodnia.

A nehezen megválasztott bizottsági elnököt azután az első fordulóban győztes Diallo nem fogadta el, mondván, az érezhetően Condé-t támogatja. Miután Diallo a választás bojkottját is kilátásba helyezte, a két jelölt szimpatizánsai újból összecsaptak (az atrocitásokban ketten meghaltak és több ezren kényszerültek elhagyni otthonukat). Így újfent tolódott a második forduló időpontja. A két fél között egyébként a francia külügyminiszter, Bernard Kouchner közvetített, ő jelentette be a halasztásról szóló döntést is. A helyzet feszült voltát mutatja, hogy újságírói kérdésre, miszerint a döntés a két jelölt egyetértésével jött-e létre, Kouchner úgy reagált: „igen, gondolom”.

Végül sikerült közösen egy új, mindkettejüknek megfelelő bizottsági elnökben megállapodniuk – jellemző a bizalmatlan légkörre, hogy erre egy mali állampolgárságú nyugalmazott tábornokot találtak legalkalmasabbnak. Elvileg az utolsó akadály is elgördült tehát a második forduló lebonyolítása előtt, amit végül november 7-re tűztek ki. A két jelölt, Diallo és Condé közös nyilatkozatban szólította békés szavazásra a lakosságot, korábban pedig megegyeztek, hogy bármelyikük is kerüljön hatalomra, az a másikat beveszi kormányába, így garantáltan egységkormány alakulhat Guineában. Ez jelzi, hogy az első fordulóban meggyőző fölénnyel győző Diallo sem érzi magát nyeregben – nem is teheti, ha valóban csalás történt júniusban.

Féktelen erőszak (fotó: Julien Harneis)

Kockázatos jövő

A nyilatkozatok legfőbb célja ugyanakkor a két tábor közötti utcai harcok megállítása. Egyik aspiránsnak sem érdeke egy etnikai konfliktus kirobbanása, márpedig annak jó táptalaja lenne a két jelölt különböző etnikai hovatartozása: míg Diallo fulbe (más néven peul, fula vagy fulani), Condé malinke etnikumú. Az ország 40 százalékát adó fulbék a függetlenség elnyerése óta ki voltak szorítva a hatalomból, így egy mostani – az első forduló alapján váratlannak is nevezhető – választási vereség Diallo részéről könnyen aktivizálhatja őket, újabb konfliktusba taszítva Guineát. Sokan tartanak attól is, hogy Konaté egy idő után egyszerűen megunja a civilek határozatlanságát és visszaveszi saját kezébe a hatalmat. Márpedig akkor pont a választás lényege és a két jelölt közös ügye, az évtizedek óta várt civil és demokratikus kormányzás lehetősége veszne el.

Címkék:
• elnökválasztás
• guinea
• nyugat-afrika