Libéria kormánya és a Libériai Statisztikai Intézet (LISGIS) komolyan készült március 21-ére: több mint 9 ezer népszámlálási biztos fésülte át előzetesen az országot, krétával számozva meg az épületeket. Országszerte hirdetőtáblák és egy – kormánymegbízásra készült, rádióban 16 nyelven játszott – pop dal emlékeztette a polgárokat: maradjanak otthon a hétvégén, hogy megszámolhassák őket. Az összeírás „a fejlesztésért van, nem az adókért” – szólt a dal szövege. Ellen Johnson-Sirleaf, Libéria 2005-ben demokratikusan választott elnökasszonya is megerősítette a BBC-nek: a népszámlálás „meg fogja adni az adatokat, amikre szükségünk van, hogy alátámasszuk fejlesztési célkitűzéseinket és számok alapján tervezzük meg politikánkat”.
Az egyik főszervező szerint a libériai emberek nemmel fognak felelni a népszámlálók olyan kérdéseire, mint ‘van tévéd?’, ‘van állásod?’, ‘iskolába jár a gyereked?’, és inkább „eldugják a tévét és a hűtőt és a generátort”, remélve, hogy így kapnak pénzt, vagy támogatást. Az országban 15 ezer békefenntartót állomásoztató ENSZ a népesség számát tavaly 3,8 millióra becsülte. A háború alatt sokan születtek, „a libériaiak többsége fiatal” – állította az egészségügyi miniszter.
Libéria közben nem csak belföldre figyel: márciusban folytatódott a volt libériai elnök és hadúr Charles Taylor pere Hágában. A per egyedülálló: ez az első alkalom, hogy afrikai államfő nemzetközi bíróság előtt felel tetteiért. Bár Taylort 11 pontban vádolják háborús és emberiesség elleni bűnökkel, ő ártatlannak vallotta magát. A vád szerint Taylor támogatta a – csonkításaikról hírhedt – sierra leonei RUF lázadókat, terrorizálta a civil lakosságot és gyerekkatonákat használt. Emberi húst és szívet kellett ennie Taylor parancsára – állította márciusban az ex-elnök korábbi embere, „Cikkcakk” Marzah parancsnok, aki a 20. terhelő tanú, mióta Taylor pere idén januárban komolyan elkezdődött. Fenyegetéseket kapott 3 fontos tanú múlt héten, vélhetően Taylor-lojalistáktól – állította a főügyész.
A volt hadúr 1997-től volt Libéria elnöke, és 2003-ban kényszerítették száműzetésbe, de a '89-es felkelésével elkezdődött libériai polgárháború máig érezteti hatását: libériai háborús menekültek tízezrei élnek külföldi menekülttáborokban, így a ghánai Buduburam-ban is.
Libéria ma eladósodott, korrupt és szegény ország, ahol magas az írástudatlanság és a munkanélküliség, tavaly még a fővárosban Monroviában is csak szórványos volt az elektromosság és a folyó víz. Ennek ellenére 2007 a lassú, de látható haladás éve volt – írja a BBC. A „Vas lady”-nek nevezett Ellen Johnson-Sirleaf munkájára sokan büszkék, de érdekes körülmény, hogy kezdetben mind ő, mind a Taylor-rivális Prince Yormie Johnson lázadóvezér Taylor-t támogatták. Sirleaf ma elnök, Johnson pedig szenátor. Bizonytalan, hogy Taylor pere még idén befejeződik-e, de az világos: az eljárás erős jelzés Afrika vezetőinek és a világnak, hogy „senki sem áll a törvény felett”.