Szingapúr nem akar Japán hibájába esni

Az erős valuta, valamint az alacsony jövedelmű munkavállalóknak nyújtott támogatás egy Japánéval ellentétes megközelítést kínál az öregedő társadalom jelentette kihívásra.

Japán társadalma megöregedett, Szingapúré öregszik. A japán munkaerő rohamosan csökken, a szingapúri stagnál. Japán homogén társadalma küzd a bevándorlással és annak elfogadásával, Szingapúr sziget-kultúrája szívesen fogadja a külföldieket, bár tény, hogy egyre kevésbé. A kérdés, hogy a városállam vajon most öngólt lő-e és követi-e Japánt a demográfiai hanyatlás útján, vagy sem?

A szingapúri foglalkoztatottság növekedése stagnálni kezdett, mivel a helyi lakosság öregszik és a bevándorlás ellenőrzése miatt csak bizonyos számú külföldi munkavállaló jön az országba*:

*beleértve a körülbelül 250 000 külföldi háztartási alkalmazottat
Forrás: Bloomberg / Kitekintő

Azután, hogy Heng Swee Keat szingapúri pénzügyminiszter hétfőn ismertette az éves kormányzati költségvetést, amelyben szerepel, hogy a szolgáltatási ágazatokban mostantól szigorúbbak lesznek a bevándorlókra vonatkozó előírások, az ország gazdasági stratégiájával kapcsolatos kérdések egyre sürgetőbbé váltak.

A szingapúri cégek számára már az is fejfájást okoz, hogy a megfelelő képességű embereket megfelelő számban vegyék fel, illetve kikalkulálják számukra a megfelelő fizetést. És erre most a bürokratából lett politikus, aki nagy valószínűséggel a szigetország következő miniszterelnöke lesz, “még több problémát okoz”.

De mii is Heng nagy ötlete a külföldi munkavállalók számának korlátozása mögött?

Érdemes megnézni a szingapúri szolgáltatóipar munkaerő-összetételében 2013 óta történt változásokat. Ekkor a függőségi ráta felső határa 45 százalék volt. Ennélfogva egy 20 főt (szingapúri állampolgárt vagy állandó lakost) teljes munkaidőben foglalkoztató vállalkozás 16 külföldi munkavállalót tudott felvenni. 2015-ben az arány 40 százalékra csökkent, azaz 20 helyi dolgozó esetében 3 külföldit el kellett bocsátani.

Most Heng 2021 januárjáig két lépésben még lejjebb, 35 százalékra akarja vinni ezt az arányt. Ez két további külföldi elbocsátását jelentené, miközben ugyanazt a 20 helyi munkavállalót foglalkoztatják. Mivel a vállalkozásoknak növekedniük kell, több helyit kell alkalmazniuk. Ez egy kockázatos stratégia, mert a cégek mindig bármikor korlátozhatják a terjeszkedésüket vagy akár le állíthatják tevékenységüket. Mindeddig azonban működött a hazárdjáték.

A szingapúri háztartási jövedelmek munkából származó növekedése nominálisan lelassult, inflációs korrekcióval azonban megduplázódott:

Megjegyzés: a munkából származó háztartási jövedelem magában foglalja a biztosítási alapokba történő munkáltatói hozzájárulásokat. Forrás: Bloomberg / Kitekintő

2013 és 2018 között a legalább egy dolgozóval rendelkező háztartások minden tagja esetében 23 százalékkal nőtt az inflációval korrigált munkából származó bevétel, míg az előző öt évben kevesebb, mint 10 százalékkal.

Mindemellett érdemes azt is megvizsgálni, hogy Japán és Szingapúr hogyan reagálnak az alacsony termékenységi ráta jelentette demográfiai kihívásra. Japán 2013 óta merész monetáris politikát folytat, hogy visszaszorítsa a deflációs várakozásokat, alacsony vagy negatív reálkamatokkal tervez, valamint arra ösztönzi a munkáltatókat, hogy többet fektessenek be és emeljék a béreket.

Ez a – sokak által csak “Abenomics” néven emlegetett – gazdaságpolitika azonban csak korlátozott sikerrel járt. Összehasonlításképpen, Szingapúr erősebb valuta megteremtésére törekedett. És míg Japán kénytelen volt az adókulcsok növelésével kikényszeríteni a monetáris expanzió erejét, Szingapúr az irigylésre méltó költségvetési erőforrásait használta fel, hogy segítse az alacsony bérű alkalmazottakat.

Heng legfrissebb költségvetési javaslata alapján a 60 éves, alacsony jövedelmű szingapúri munkavállalók fizetésük 30 százalékát kapnák az államtól. Ez pluszban járna az időseknek az új, összességében 5,9 milliárd dolláros támogatási csomagon felül.

Nehéz megmondani, hogy  mi lesz a kísérlet kimenetele. A szingapúri dollárnak erősnek kell maradnia annak érdekében, hogy a mesterségesen szűk munkaerőpiac ne indítson inflációs spirált – bár még nincs erre utaló jel. (Ha más nem is, a háztartások reáljövedelme jelentősen nőtt az elmúlt öt évben, és ez részben az alacsony inflációnak köszönhető.)

A terv kulcsa a rutinfeladatok automatizálásának ösztönzése. Fenn kell tartani a szingapúri munkaerő termelékenységének az elmúlt három évben tapasztalt, gyors növekedését. Ellenkező esetben további külföldi munkaerő nélkül az éves GDP-bővülés nem lehet sokkal magasabb, mint a hosszú távú 1,5 százalékos termelékenységnövekedés. Ezáltal pedig Szingapúr veszíthet riválisaival szemben (kivéve, ha London a megállapodás nélküli Brexit terheit nyögi és Kína túlságosan be akar avatkozni Hongkong autonómiájába).

Szingapúr különleges: nem sok világvárosnak van meg a lehetősége, hogy saját bevándorlási politikát folytasson. Ha ráadásul a “Hengnomics” beválik, akkor legalább biztos, hogy létezik másik út lesz a demográfiai gondok megoldására, mint a pénznyomás és a negatív kamatok.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Bloomberg

Friss hírek

Az USA húzza felfelé a világgazdaságot

Az Egyesült Államok tavalyi államháztartási hiányának példátlan pro-ciklikus bővülése felhajtóerőt adott a hazai fogyasztásnak, és ezzel egyidejűleg magyarázattal szolgált az amerikai gazdaság meglepő ellenállóképességet jelző tavalyi növekedésére is.

Read More »