A Hezbollah valószínűleg marad Venezuelában

Egy esetleges rendszerváltás Venezuelában nem fogja megváltoztatni a latin-amerikai ország problémás kapcsolatát a terrorista csoporttal.

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter nemrégiben, a venezuelai válsággal és a terrorista csoportok – különösen a libanoni Hezbollah – térségbeli jelenlétével kapcsolatos kérdésekre válaszolva megerősítette, hogy a Trump-kormány úgy véli: az „Isten pártja”-ként is ismert Hezbollah „aktív sejteket” tart fenn Venezuelában. Hozzátette, hogy „az irániak általuk hatással vannak a venezuelai népre”, mert a csoportot „köztudottan” Teherán képzi, pénzeli és látja el felszereléssel.

Néhány biztonságpolitikai elemzőt megleptek Pompeo kijelentései, bár inkább ez a meglepő. A Hezbollah ugyanis már régóta jelen van Latin-Amerikában, különösen a hírhedt hármashatárnál, egy félig-meddig törvénytelen régióban Argentína, Paraguay és Brazília találkozásánál. A terrorista csoportnak azonban még ezen térségen kívül, Venezuelában is sikerült rendkívül jól beépülnie – a libanoni síita szervezet itt már régóta dolgozik egy kiterjedt infrastruktúra létrehozásán, ami magában foglalja a kábítószer-kereskedelmet, a pénzmosást és a csempészetet. A Venezuela partjainál található Margarita sziget például köztudottan a bűnözés melegágya, ahol a Hezbollah tagjai biztonságos menedéket hoztak létre.

  • Kapcsolódó cikkünk:

Fontos megemlíteni, hogy az amerikai külügyminiszter nem mondta, hogy a venezuelai rendszerváltás automatikusan maga után vonja majd a Hezbollah kifüstölését. Bármi is legyen tehát az előnye annak, hogy a jelenlegi venezuelai rezsimet a Washington által előnyben részesített alternatívával helyettesítik, kétséges, hogy ez megváltoztatja az ország problémás kapcsolatát a terrorista csoporttal.

A Hezbollah hosszú (és elég szörnyű) történelemmel „büszkélkedhet” Venezuelában. A 2000-es években aktívan folyó kokaincsempészet, amelyet egy Hezbollah-hal is kapcsolatban álló libanoni állampolgár, Chekry Harb (becenevén a “Tálib”) vezetett, Panamát és Venezuelát használta csomópontként egy olyan műveletben, amely során Kolumbiából az Egyesült Államokba, Nyugat-Afrikába, a Közel-Keletre és Európába szállítottak kábítószert. A kokain-üzletből származó bevételeket kolumbiai pesóra vagy venezuelai bolivárra váltották és úgy mosták tisztára a Hezbollah segítségével, amelynek nyeresége 8 és 14 százalék között volt.

Az, hogy a terrorista csoport nagyban támaszkodhatott a diaszpóra-közösségekben – köztük a Venezuelában – élő szimpatizánsaira, jelentősen megkönnyítette számára a rejtőzködést. Emellett Venezuela határbiztonsági tisztviselői és bűnüldöző szervei – lévén az ország az összeomlás szélén egyensúlyoz – sokszor nem tudnak (és nem is akarnak) ellenállni a Hezbollah által kínált kenőpénzeknek.

Fontosabb teendők

Tekintettel a jelenlegi venezuelai bizonytalanságra, jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon mi fog történni a Hezbollah-hal a Juan Guaidó ellenzéki vezető által irányított kormány alatt, amelyet az Egyesült Államok és több tucat más nemzet, köztük számos „nehézsúlyú” európai ország nemrégiben elismert az ország törvényes vezetőjeként.

A Guaidó által vezetett kormányzat szinte biztosan aktívabb lenne a Hezbollah venezuelai jelenlétének megakadályozásában, nemcsak nominálisan, hanem valóban agresszívebben igyekezne visszaszorítani a csoport bűnözői hálózatát és – tágabb értelemben véve – Irán befolyásának terjedését. A „Valamit valamiért”-elv szellemében pedig Washington el is várná ezt, és Guaidóra támaszkodna, hogy megszüntesse az iráni kapcsolatokkal rendelkező tevékenységeket az egész régióban.

Azonban van egy nagy különbség a szándék és a képesség között. És bár a Guaidó által vezetett kormány kezdetben erős politikai akaratot mutathat a Hezbollah és Irán ellen – főként a Trump-kormány megnyugtatására – Venezuela mint ország, óriási kihívással szembesül az összetört társadalom újjáépítése kapcsán. A Hezbollah elleni fellépés éppen ezért egész egyszerűen hátrébb kerülhet Guaidó prioritás-listáján, mint ahogy azt az Egyesült Államok látni szeretné.

Venezuela biztonsági és katonai erőinek bizonytalan természete komoly képességhiányra utal a Caracas-szal való munka során. Venezuela katonailag szoros kapcsolatot tart fenn Oroszországgal, és még mindig nem ismert, hogy a biztonsági erők hűségesek maradnak-e Nicolás Maduróhoz.

Bár az USA nagy sikert aratott a Kolumbia-tervvel – egy több évig tartó, sok milliárd dolláros nemzetmentő programmal, amely során segített a kolumbiai bűnüldözési és katonai erők kapacitásának fejlesztésében, valamint az ország legjelentősebb gerillaszervezete (FARC) tevékenységének visszaszorításában -, ennek megismétlése már máshol sem sikerült. Ilyen volt például a Merida Kezdeményezés, melynek keretében az Egyesült Államok repülőgépeket, helikoptereket és drogkereső kutyákat juttatott a mexikói államnak a szervezett bűnözés elleni harchoz.

Nagy falat

Első két hivatalban töltött évében Donald Trump amerikai elnök rendre azt hangoztatta, hogy ki akarja vonni az USA-t a drága tengerentúli beavatkozásokból. Ez pedig csak egy ok arra, hogy a „Venezuela-terv” talán megvalósíthatatlan.

Ahhoz, hogy ez a stratégia sikeres legyen, ez többéves elkötelezettséget követel meg az amerikai oktatóktól (csapatoktól, vállalkozóktól vagy a kettő keverékétől), hogy együttműködjenek a venezuelai hatóságokkal a Hezbollah által okozott, egyedülálló fenyegetés elleni küzdelemben, a csoport ugyanis nagyszerűen kombinálja a terrorista és bűnözői tevékenységeket. A másik nagy kihívás a venezuelai katonai és biztonsági erők jelenlegi alapképessége, ami bizonyára jóval alacsonyabb, mint ahol a kolumbiai személyzet akkor volt, amikor az amerikai csapatok először a 2000-es évek elején elkezdték kiképezni őket.

Aztán ott van még Irán kérdése is. Venezuela Irán belépési pontja Latin-Amerikába, és az irániak nem valószínű, hogy harc nélkül feladnának egy ilyen fontos stratégiai területet. Ezenkívül Oroszország továbbra is fenntartja, hogy Nicolás Madurót támogatja, és segít megőrizni a hatalmát, tekintettel a két ország közti hosszú távú kapcsolatra (és Moszkva venezuelai érdekeltségeire). Továbbá, miután Szíriában szorosan együttműködtek, a Hezbollah ma már „ismert mennyiség” a Kreml számára, és egy olyan szervezet, amelyet Vlagyimir Putyin elnök olyan eszköznek lát, amely legalább nem zavarja Oroszország befolyásának kiterjesztését a nyugati féltekén.

Ha a Maduro-rezsimet sikerül elűzni, ez valószínűleg negatív hatással lesz a Hezbollah venezuelai sejtjére. Ugyanakkor a Hezbollah-nak mély gyökerei vannak Venezuelában, és a csoport teljes kizárása – függetlenül attól, hogy az új vezetés szemében hol helyezkednek el a Trump-adminisztráció prioritásai – nem valószínű. Washington számára a legjobb forgatókönyv egy egyre erősebb Guaidó-kormány, amely beleegyezik a Hezbollah befolyásának leküzdésébe – azaz ha az új vezetés hajlandó elfogadni az amerikai jelenlétet az országban, hogy kiképezze a venezuelai erőket a terrorizmus, valamint a nemzetközi, szervezett bűnözői hálózatok elleni küzdelemre, amelyek szoros kapcsolatban állnak a venezuelai társadalommal.

  • További cikkeink a témában:

Forrás: Foreign Policy

Friss hírek

Az USA húzza felfelé a világgazdaságot

Az Egyesült Államok tavalyi államháztartási hiányának példátlan pro-ciklikus bővülése felhajtóerőt adott a hazai fogyasztásnak, és ezzel egyidejűleg magyarázattal szolgált az amerikai gazdaság meglepő ellenállóképességet jelző tavalyi növekedésére is.

Read More »