Katar beleköphet Szaúd-Arábia levesébe

Katar azon döntése, hogy otthagyja az OPEC-et nem igazán fogja megrázni sem a szervezetet, sem az ország életét, az Öböl-menti Együttműködési Tanácsból (GCC) történő kilépés azonban sokkal károsabb következményekkel járna.

Katar meglepő döntése, miszerint januárban kilép a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetéből (OPEC) – és amit a maximális hatás kedvéért közvetlenül a héten megrendezésre kerülő bécsi OPEC-találkozó előtt jelentett be –, elkerülhetetlenül felveti a kérdést arról, hogy az ország vajon az Öböl-menti Együttműködési Tanácsból is távozni kíván-e. A GCC december 9-én tartja éves csúcstalálkozóját Rijádban, és egy hasonló bejelentés kétségtelenül felbosszantaná és zavarba hozná Szaúd-Arábiát. Bár kétségkívül csábító lehetőség, Katar jobban tenné, ha maradna a szervezetben.

Katar energiaügyi minisztere azzal indokolta az OPEC-ből történő kilépést, hogy az országnak nincs nagy olajkitermelő potenciálja – tény, hogy az olajkartell tagjai közül az egyik legkisebb kitermelő –, az igazi ereje a földgázban rejlik, így nemzetközi szerepének megerősítését és hosszú távú stratégiáját az szolgálja, ha a földgáziparra összpontosít. Ez az indok a GCC-ből való kilépés magyarázataként is megállná a helyét.

Hamad bin Jassim bin Jaber Al Thani sejk, Katar egykori miniszterelnöke egy Twitter-bejegyzésben azt írta, hogy az OPEC „csak a nemzeti érdekünket károsító célokat szolgálja”. Ez duplán igaz a GCC-re, amelynek hat tagjából kettő – Szaúd-Arábia az Egyesült Arab Emírségek – elsődleges mozgatórugói a katari gazdasági blokádnak.

Szaad al-Kaabi katari energiaügyi miniszter sajtótájékoztatót tart Dohában 2018. december 3-án. A miniszter bejelentette, hogy országa januárban kilép a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetéből. (EPA/STR)

Az OPEC de facto vezetője, Szaúd-Arábia, valamint Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek és Egyiptom tavaly június 5-én megszakította diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatait Dohával, amelyet a terrorizmus pénzelésével vádol. A szomszédai által elszigetelt Katar tagadja, hogy radikális iszlamista szervezeteket támogat, és azzal vádolja riválisait, hogy az uralkodó ász-Száni családot akarják elűzni a hatalomból.

Az, hogy a Tanács 18 hónapja nem képes pontot tenni az Öböl menti válság végére, kihangsúlyozza a GCC korlátait. Katar ezért ma már joggal gondolhatja úgy, hogy semmi előnye nem származik abból, ha a szervezet tagja marad.

Azonban itt jön a csavar: az OPEC (egy hatalmas kartell, amely tényleges hatást gyakorol a világ ügyeire) elhagyása miatt Katarnak – lévén igen kis olajkitermelőnek számít – nem kell nagy árat fizetnie. A GCC-ből (egy kis csoportosulás, amely még a regionális ügyekre is kevés hatással van) történő kilépés ezzel szemben sokba kerülhet az országnak. Ha ugyanis a kilépés mellett dönt, azzal akaratlanul is megerősítené Szaúd-Arábia az Egyesült Arab Emírségek állítását, miszerint a dohai uralkodócsalád az arab konszenzus aláásására törekszik. A szövetségben maradás ezzel szemben lehetővé teszi Katar számára, hogy jelezze: elkötelezett a regionális együttműködés iránt, és pont hogy a blokádot elrendelő és fenntartó országok minden baj okozói.

Az is elképzelhető, hogy épp Szaúd-Arábia az Egyesült Arab Emírségek próbálják majd meg kiebrudalni Katart a GCC-ből, azonban ehhez meg kell győzniük a maradék három tagot. Bár Bahrein hajlamos Szaúd-Arábiát követni a legtöbb konfliktusban, Kuvait és Omán nem értenek egyet Katar blokádjával, a válság kitörése óta semlegesek maradtak.

Még ennél is fontosabb, hogy a Katar kiutasítására irányuló kísérleteket az Egyesült Államok sem nézné jó szemmel. Az USA ugyanis alapvetően fontosnak tartja az arab egységet az Irán elleni küzdelemben: Donald Trump amerikai elnök ezért már több ízben fel is vetette az „arab NATO” ötletét. Ennek érdekében a Trump-adminisztráció szeretné, ha a szaúdiak javítanák a kapcsolatokat Katarral, nem pedig tovább mélyülne a köztük lévő szakadék.

Forrás: Bloomberg / Kitekintő

Friss hírek

Az USA húzza felfelé a világgazdaságot

Az Egyesült Államok tavalyi államháztartási hiányának példátlan pro-ciklikus bővülése felhajtóerőt adott a hazai fogyasztásnak, és ezzel egyidejűleg magyarázattal szolgált az amerikai gazdaság meglepő ellenállóképességet jelző tavalyi növekedésére is.

Read More »