Putyinnak is fáj a Danske Bank pénzmosási botránya

A Danske Bank egyre terebélyesebb pénzmosási botránya nem csak Dánia, valamint a bank hírneve szempontjából katasztrófa, hanem egyben rámutat az Oroszországban zajló, mélyen intézményesített korrupcióra – és ezáltal a Vlagyimir Putyin orosz elnök előtt álló politikai kihívásokra.

A Danske Bank által megrendelt korábbi független vizsgálat kimutatta, hogy 2007 és 2015 között mintegy 200 milliárd euró folyt át a dán nagybank észtországi leányvállalatán, 15 ezer devizakülföldi ügyfél számláin keresztül. A tranzakciók jelentős része gyanúsnak bizonyult, több tízmilliárd eurót moshattak ilyen módon tisztára. A piszkos pénzek főleg Oroszországból érkeztek.

A dán bankóriás balti térségért felelős befektetési üzletágának egykori vezetőjét, Howard Wilkinsont a napokban hallgatják meg az ügy kapcsán. Wilkinson azt mondta egy dán parlamenti meghallgatáson hétfőn, hogy számos más nagybank is részt vett a gyanús befizetések feldolgozásában.

Ha azonban kicsit messzebbről szemléljük az eseményeket, láthatjuk, hogy azok legalább annyira politikaiak, mint pénzügyiek. Az a tény, hogy sok orosz ember – és most nem (csak) a milliárdos oligarchákról beszélünk – Észtországon keresztül mosta tisztára a vagyonát, világossá teszi, hogy a pénzmosás bizony az orosz vállalkozások és az alacsony fizetésű bürokraták túlélési mechanizmusa.

Putyin ugyanis nem tett komoly erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megállítsa a pénz kivitelét, lévén a Nyugat felé irányuló tőkeáramlást egyfajta menekülési útvonalként kezelte a korrupt rendszerben rekedt egyszerű emberek számára. E megközelítés felett azonban lassan eljár az idő, hiszen a pénzmosást egyre nehezebb eltitkolni.

Moszkva, 2018. november 2.
Vlagyimir Putyin orosz elnök beszél az orosz katonai hírszerzés megalakulásának 100. évfordulója alkalmából tartott rendezvényen Moszkvában 2018. november 2-án.
MTI/AP/POOL/Szputnyik/Alekszej Druzsinyin

A pénzmosási művelet két észt bankból nőtte ki magát, amelyeket kifejezetten orosz kiskereskedelmi és vállalati ügyfelek kiszolgálására hoztak létre még 1992-ben. Az elmúlt években ezek az ügyfelek hozták a Danske Bank észt működésének adózás előtti eredményének 90 százalékát.

Az észt bankok tevékenysége azonban csak része egy sokkal nagyobb problémának. A nagybank jelentése rámutat, hogy mintegy 177 ügyfele olyan orosz állampolgár volt, akik korábban részt vettek az „orosz mosoda” (Russian Laundromat) néven elhíresült botrányban, amely során létrehoztak egy pénzmosási platformot, amelyen keresztül legalább 20 milliárd – de egyes becslések szerint inkább 80 milliárd – dollárnyi illegálisan szerzett vagyont vittek ki Oroszországból 2010 és 2014 között.

Nézzünk meg egy feltételes tranzakciót, amelyet az észt bankok ügyfelei használhattak. Tegyük fel, hogy egy középszintű bürokratának van egy egymilliárd rubeles (16 millió dolláros) projektje. Na mármost, ő megkéri a beszállítót, hogy csaljon: ahelyett, hogy 1 millió dolláros rubel egyenértéket számlázna, 1,5 millió dollárról ír számlát, majd a különbözetet egy észt bankszámlára küldi a Danske Banknál, amely a bürokrata nevén van.

A rubelt kedvezőtlen árfolyamon dollárra váltják (a pénzmosás nem olcsó). Ezután a bürokrata utasítja az észt bankot, hogy küldje el a pénzt egy londoni bankszámlára, amelyet mondjuk egy brit bevásárló út során nyitott. Attól félve, hogy a brit bank kiszagolhatja a turpisságot, a londoni ügyvivő elrendeli a pénz átutalását egy olyan számlára, ami a Brit Virgin-szigeteken van.

Az efféle adóparadicsomok miatt azonban a kormányzati szabályozók néha felvonják a szemöldöküket. Annak érdekében tehát, hogy a pénz ténylegesen tiszta legyen, még egyszer meg kell mozgatni: a Londonban vagy az Egyesült Államokban történő ingatlanvásárlás például tipikus lépés ilyenkor.

Közben odahaza késik a projekt megvalósítása a pénzeszközök hiánya miatt. A minisztériumnak emiatt több pénzt kell elkülönítenie, ami gyakran nem sikerül, így a beruházás sokszor végül egyáltalán nem valósul meg.

Az elmúlt években a kormányok sorra csaptak le az efféle gyakorlatokra, ezért a pénzmosást egyre nehezebb titkolni, ami miatt lassan szorul a hurok Putyin körül is. Az utóbbi hat évben pedig egyre rosszabbá vált a helyzet, lévén a nemzetközi szankciók és a vérszegény gazdasági növekedés miatt csökken az oroszok reáljövedelme, az orosz bankokból történő keményvaluta-kivonás pedig meredeken emelkedik.

Mindeközben otthon a nyugdíjkorhatár emelésére irányuló erőfeszítései miatt csökkenőben van Putyin népszerűsége, és pártja sem áll a helyzet magaslatán. Ez válaszút elé állítja az elnököt: vagy egy újabb külföldi csatározásba bocsátkozik, vagy elkezdi megvalósítani a piaci reformokra történő áttérést.

Mindkét lehetőség veszélyes – az oroszok (különösen a szankciók által érintett gazdagok) kezdenek egyre inkább belefáradni a Krím annektálása miatti elszigeteltségbe, ezért egy újabb katonai vállalkozás masszív tiltakozásokhoz vezethet. A piaci reformokra való átállás – bár Oroszország ezzel kivívná a nyugati kormányok dicséretét –, aláásná Putyin feudális védnöki rendszerét és destabilizálná a politikát.

A kérdés az, hogy Putyin hogyan dönt. A globális pénzmosási szabályok betartása talán nem apasztja el teljesen az orosz vagyon illegális kiáramlását, de minden bizonnyal elkezdi csökkenteni azt, az addig hátralévő idő pedig egyre fogy. Bár a piaci reformok ösztönöznék az új beruházásokat, nem tudni, hogy az orosz elnököt hányan támogatnák ennek megvalósításában.

Forrás: Reuters / Kitekintő