Politikai összeomláshoz vezethet a legújabb indonéziai katasztrófa

A legutóbbi természeti katasztrófák Indonéziában – a nagy erejű földrengés és az azt követő szökőár – jelentős visszalépést jelenthetnek az ország demokratizálásában.

Szeptember 28-án 7,5-ös erősségű földrengés rázta meg az Indonéziához tartozó Celebesz szigetének középső részét, a rengéseket pedig csaknem 3 méter magasságú szökőár követte. A földrengés fészke a felszínhez közel, mindösszesen 10 kilométer mélyen volt, Donggala városától mintegy 50 kilométerre északnyugati irányban. Az amerikai földtani intézet nem sokkal később 5,8 erősségű földmozgást is jelzett a térségben. A földrengéseket követő szökőár, amely Donggalára és a közeli Palu városára csapott le, további súlyos károkat okozott a térségben. Azóta további kisebb rengéseket is jeleztek.

A katasztrófasorozat következtében több mint 1900 ember meghalt és ezrek tűntek el. A megsemmisült házak számát mintegy 66 ezerre becsülik, és több mint 74 ezer ember vált földönfutóvá.

A hozzávetőleg 17 ezer szigetből álló Indonézia a mintegy 40 ezer kilométer hosszú, úgynevezett csendes-óceáni tűzgyűrű mentén fekszik, ahol az átlagosnál sokkal több a földrengés és a vulkánkitörés. Legutóbb augusztusban pusztítottak sorozatos földrengések az indonéz Lombok és Sumbawa szigeteken, a halálos áldozatok száma meghaladta az ötszázat. És persze nem szabad elfeledkezni a 2004-es indiai-óceáni cunamiról, amely legalább 225 000 embert ölt meg, és amit követően Indonézia és nemzetközi partnerei korszerű szökőár-figyelő rendszert telepítettek az országba, amely 2011 óta az indonéz hatóságok irányítása alatt áll.

A tisztviselők motivációjához a rendszer elindítására nagyban hozzájárult Indonézia viszonylag új keletű demokratizálása. Elemzők érvelése szerint „egy demokráciában a vezetőknek a lakosság nagy részének bizalmát fenn kell tartaniuk, hogy hatalmon maradjanak. Ehhez pedig meg kell védenünk az embereket a természeti katasztrófáktól.”

Lévén Indonézia csak 1998-ban vált demokráciává, és mindössze hónapokkal a 2004-es szökőár előtt tartotta első közvetlen elnökválasztását, az ország új vezetői óriási nyomás alatt álltak, hogy tegyenek valamit a katasztrófa után – különben azt kockáztatták volna, hogy rövid időn belül elveszítik munkájukat. A figyelmeztető rendszer telepítése ezért kétségkívül jó döntés volt.

Idén ősszel azonban a rendszer nem felelt meg az elvárásoknak. Ez és a karbantartásáért felelős szervezet jelenleg vizsgálat alatt áll, mert a legfontosabb alkatrészek vallottak kudarcot, és mert a tényleges szökőár-figyelmeztetés nyilvánvalóan rövid és elégtelen volt. Egy jól megalapozott demokráciában, mint például az Egyesült Államokban, egy ilyen mértékű kormányzati megbízhatatlanság „felvonultatása” általában lemondások hullámát, de minimum elmozdításokat vált ki a vezetésben. Indonézia fiatal demokráciájában ezzel ellentétben a „baki” akár politikai összeomláshoz is vezethet.

Palu, 2018. október 8.
Mentőalakulatok tagjai a házak romjai között az indonéziai Celebeszen (Sulawesi) fekvő Paluban 2018. október 8-án. A szeptember 28-án történt 7,5-ös erősségű földrengésnek és az azt követő szökőárnak a legfrissebb összesítések szerint legkevesebb 1944 halottja és ezernél is több sérültje van. A földrengésben megsemmisült házak számát mintegy 66 ezerre becsülik. (MTI/AP/Dita Alangkara)

Indonézia 20 éves rekordja a demokrácia terén meglehetősen rövid. Ráadásul a 20 év valójában még annyi sem, hiszen az elején az átalakulást többnyire a törvényhozó ágazat szívében tevékenykedő politikai vezetők határozták meg. Valójában csak 2004 óta van, hogy a politikusok bármilyen értelemben elszámoltathatók a nyilvánosság előtt.

Idővel a választott tisztviselőknek erőteljes nyomást kell gyakorolniuk az állampolgárok védelme érdekében, illetve a katasztrófa utáni segítségnyújtás kapcsán, hogy megőrizhessék hatalmukat. Ez az ösztön azonban nem fejlődik ki egyik napról a másikra. A vezetők és a lakosság csak lassan építik fel a „jó kormányzásért cserébe politikai támogatást” rendszerét, különösen az olyan politikailag sérülékeny országokban, mint Indonézia. És úgy tűnik, a politikusok simán beleesnek abba túlságosan is gyakori csapdába, hogy rövid távú személyes nyereségre törekszenek – és ennek megszerzése érdekében sokszor a korrupciótól sem riadnak vissza –, nem pedig hosszú távú sikerük biztosítása a cél.

Egy erősebb demokráciában a természeti katasztrófák általában nem ássák alá a demokratikus intézményeket, még akkor sem, ha hátrányos hatással vannak a rosszul teljesítő választott tisztségviselők karrierlehetőségeire. Azonban mikor egy természeti csapás és következményei a hozzá nem értéssel párosulnak egy olyan országban, ahol még csak gyerekcipőben jár a demokrácia, a politikai hatás katasztrofális lehet. Erre jó példa, hogy a 2010-es haiti földrengés után a nem megfelelő katasztrófa-elhárítás fosztogatást és a demokratikus intézmények közel teljes lejáratását eredményezte.

A legutóbbi indonéziai földrengés nyomán a kormány felszólította a katonaságot, hogy lépjenek fel segítségnyújtás címén, ami aggasztó, lévén a fegyveres erők történelmi szerepet játszanak a választott tisztviselők hatalmának aláaknázásában. Ehhez hozzájön a szegénység, az egyenlőtlenség, valamint a korrupció, és a legújabb természeti katasztrófa máris további nyomást gyakorolhat a már amúgy is feszült demokratizálódási folyamatra.

Sőt mi több, az országnak lassan nem csak földrengésekkel és cunamikkal kell szembenéznie, hanem egyre sürgetőbb problémát okozhatnak az árvizek is. Az éghajlatváltozásnak és a tengerszint emelkedésnek köszönhetően ugyanis Jakarta a világ leggyorsabban süllyedő városa. Itt fontos megemlíteni, hogy Jáva szigetén, ahol a főváros is található, az indonéz lakosság mintegy 80 százaléka él, így az árvizek a szavazók kritikus tömegét befolyásolják majd a nem is olyan távoli jövőben.

Elemzők már azt rebesgetik, hogy a két héttel ezelőtti nagy erősségű földrengés és az azt követő szökőár veszélybe sodorhatják Joko Widodo indonéz elnök jövő évi újraválasztási esélyeit, ha megvádolják azzal, hogy a kormánya nem kezeli elég hatékonyan a helyzetet. Az elnök a múlt hét folyamán többször is Paluba látogatott, és türelemre intette a lakosságot, illetve tagadta a fosztogatásokról szóló híreket. Megerősítette továbbá, hogy hatalmas erőfeszítéseket tesznek a lakosság nehéz helyzetének enyhítése érdekében.

A történelem azt mutatja, hogy azok a demokráciák, amelyek képesek fenntartani lakosságuk hosszú távú és széles körű védelmét a természeti veszélyekkel szemben, nagyobb valószínűséggel élnek túl. Ha Jakarta demokratikus rendszere a természeti katasztrófák súlyosbodása közepette kudarcot vall, akkor viszont lehet, hogy ennyi volt.

Bár a demokratizálás elősegítette az ország védelmének javítását, a demográfia, az éghajlatváltozás, az autokrácia öröksége, a korrupció és a szegénység meggátolja a demokratikus politikusokat abban, hogy hosszú távon fenntartsák ezeket az erőfeszítéseket – és ez lehet a vesztük.

Forrás: Foreign Policy / MTI / Kitekintő

Felkapott hírek

Friss hírek

< /*} */ ?>

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás