Egy afrikai enklávé, ami hűen tükrözi a kínai korlátoltságot

Annak ellenére, hogy globális kereskedelmi óriás szerepében tetszeleg, Kína mind a mai napig nem képes elfogadni (és befogadni) a multikulturalizmust.

Richard Gathigi kenyai üzletember már 2015 óta a dél-kínai Kantonban él. Amikor egy afrikai barátjától egy kicsi, de sürgős rendelést kapott – 450 biztonsági mellényt kért, rajtuk az ENSZ szomáliai missziójának logójával –, Gathigi tudott egy gyárat, amely segített, bár ma már bánja, hogy nem kért magasabb árat a szolgálataiért. „Az ENSZ-nek sok pénze van” – magyarázta mosolyogva egy kései vacsora fölött üldögélve Kanton Xiaobei nevű kerületében, az afrikai kereskedők kínai „központjában”.

Egy szerződés nélküli világban az ő valutája a bizalom. Számára majdhogynem idegen emberek Afrikában bíznak benne, hogy ellenőrzi az általuk online megrendelt kínai árukat. Mr. Gathigi régi motorosnak számít Kanton zsúfolt bevásárlóközpontjaiban – a kínai nagy kutyák ezért már óvatosak azzal kapcsolatban, hogy be merjék-e csapni.

Mégis, Mr. Gathigi nem úttörője a kínai stílusú multikulturalizmusnak, mindössze egyike a több ezer afrikainak, akik a városban dolgoznak. A 44 éves kenyai üzletember tiszteletben tartja fogadó országát, sőt mi több, azt akarja, hogy tizenéves gyermekei – akik egyébként Kenyában nőttek fel – kínai egyetemeken tanuljanak tovább. Ugyanakkor három év alatt nem tanult meg kínaiul, nem látta a Nagy Falat, és nincsenek kínai barátai sem. Életében először középkorúként látta Kínát, s mint fogalmazott: „Addigra a legtöbb értékem kialakult. Az üzleti tevékenység mellett nem nagyon érdekel semmi más Kínában.”

Richard Gathigit hallgatva akár azt is mondhatnánk rá, hogy 18. századi „szuperkargó” vagy kereskedelmi ügynök. Abban az időben ugyanis például a nem kínaiaknak kifejezetten tilos volt megtanulni kínaiul. Az afrikai üzletember úgy véli, hogy Kína még most is jobban szereti, ha a külföldiek látogatóba jönnek, üzletelnek a helyiekkel, majd távoznak.

Mint megjegyezte, Amerika és Európa megnehezíti az afrikaiak számára a vízum megszerzését, de ha egyszer sikerül megvetniük a lábukat a gazdag világban, a migránsok „könnyedén eléldegélhetnek az árnyékban”, és végezhetik azokat a munkákat, amelyekhez a helyieknek nem fűlik a foguk. „A kínaiaknál épp fordítva van. Könnyű belépni, de nagyon nehéz maradni” – tette hozzá. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Gathigi még ennyi év után is üzleti látogatói vízummal tartózkodik az országban, amelyet 30 naponként meg kell újítania Hongkongban vagy Makaóban.

Sok ország megkérdőjelezi a globalizáció előnyeit. A legrondább megjegyzések akkor fordulnak elő, amikor a bevándorlás belép az egyenletbe. Az állampolgárok esetenként az áruk és a tőke szabad mozgása, leginkább azonban az esetleges bevándorlók ellen emelik fel a hangjukat. A kontraszt itt az, hogy a kínai vezetők újabban a globalizáció bajnokainak szerepében tetszelegnek. A szeptember elején tartott Kína-Afrika Együttműködési Fórumon (FOCAC) – a Pekingben megrendezett találkozón Szváziföld kivételével az összes afrikai állam képviseltette magát – Hszi Csin-ping kínai elnök kijelentette: „tárt karokkal fogadjuk az afrikai országokat a kínai fejlődés gyorsvonatán”.

Mégis, ha a kínai vezetőknek az áruk és a tőke kapcsán tetszik is a gyorsvonat metafora (ideális esetben kínai mozdonyvezetőkkel), akkor sem fogadják el azt a gondolatot, hogy az emberek is szabadon mozoghassanak, nem is beszélve a „hibrid, részben kínai ID” megszerzéséről. Még egy kínai állampolgárral kötött házasság sem nyújt különleges tartózkodási jogokat.

Peking, 2018. szeptember 3.
Cyril Ramaphosa dél-afrikai, Hszi Csin-ping kínai, Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi (első sor, b-j), Uhuru Kenyatta kenyai, Faure Gnassingbe togói, Arthur Peter Mutharika malawi (második sor, b-j), Julius Maada Bio Sierra Leone-i és George Weah libériai (hátsó sor, b-j) elnök a Kína-Afrika Együttműködési Fórum (FOCAC) csúcstalálkozójának megnyitásán a pekingi Nagy Népi Csarnokban 2018. szeptember 3-án. (MTI/AP/EPA pool/Hou Hvi Jung)

Egy évtizeddel ezelőtt Kanton sokszínűsége nyugatiak által írt cikkeket és könyveket szült, amelyekben azt fejtegették: ez multikulturalizmus-e. Ezzel szemben mostanában az újságírók és a szakértők azon vitatkoznak, hogy Kína rasszizmusra utaló jeleket mutat-e a „tiszta, biztonságos és rendezett” Kanton létrehozására irányuló kampányaival. Ezek keretében ugyanis az utcai árusokat kisöpörték a városból, kötelezték azokat az éttermeket, ahol külföldieket is kiszolgálnak, hogy zárjanak be este 10 órakor, valamint az olyan kerületekben, mint például a Xiaobei, megsokszorozódtak a rendőrségi ellenőrzések.

„Nem biztos, hogy rossz dolog”

Az etnikai hovatartozás kapcsán megfigyelhető korlátoltság és/vagy érzéketlenség döbbenetesen általános jelenség Kínában. Számos afrikai üzletember szerint azonban Kanton „átvilágítása” nem feltétlenül rossz dolog.

Emmanuel Ojukwu prominens nigériai kereskedőnek például semmi problémája nincs a dologgal. „Néhányan kihasználták a Kanton által kínált lehetőségeket, és drogokkal kereskedtek, valamint egyéb sötét ügyleteket folytattak” – magyarázta.

A Burkina Fasóból származó Kiema Moussa pedig „üzleti költségnek” tekinti a szigorú vízumszabályokat. Mint mondta, a muszlimok nem vonzanak különösebb figyelmet. A kínai tisztviselők „azonnal tudják”, ha egy országban terrortámadás történik, vagy kitör valamiféle járvány, és ennek eredményeként megtagadhatják a vízumok kiadását. „Mindezek ellenére még mindig megéri ide jönni” – vonta meg a vállát.

Világvárosokat építenek, nem olvasztótégelyeket

Ali Mohamed szomáliai szállítmányozó fehér hollónak számít, lévén kínai útlevéllel rendelkezik: ő elég hosszú ideig élt Hongkongban, hogy kínai állampolgárságot szerezzen. Sokaknak leesik az álla, mikor a kínai repülőtereken beáll a hazai bevándorlási sorba. Ő már sok afrikait látott távozni. Elmondása szerint a kínai tisztviselők egy „modern”, a globális pénzügyekre és kereskedelemre összpontosító Kantont szeretnének. Ugyanakkor ragaszkodik ahhoz a véleményéhez, hogy a kezdeményezéssel „nem afrikaiakat akarnak megcélozni”.

A nyugati politikusok és vállalatvezérek gyakran dicsekednek országaik vagy cégeik hosszú távú és gyümölcsöző kínai kapcsolataival, elképzelve, hogy a kommunista vezetőknek van egy szentimentális oldala. A kínai tisztviselők pedig elméletben támogatják az állandó tartózkodási engedélyt nyújtó programokat, a globalizáció „földszintjén” lévő afrikaiak azonban tudják, hogy a kívülállók továbbra is szenvednek.

Velile Sibiya dél-afrikai orvostanhallgató szerint nem meglepő, hogy az embereket nem ösztönzik a kínai állampolgárság megszerzésére. „Az állampolgárság jogokat és hangot ad neked. Szerintem megvédik azt a zárt világot, amit létrehoztak” – fogalmazott a lány, aki bár hálás a kínai képzésért, nem tervezi, hogy az országban marad. A jó vendégek tudják, mikor kell távozniuk.

Forrás: The Economist

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás