Kína legújabb gazdasági fegyvere: a turisták

Több ország a saját kárán tanulta meg, hogy ha – akár gazdaságilag, akár más módon – megsérti Kínát, az bizony könnyen üres szállodákat eredményezhet odahaza.

Az első károsult: Dél-Korea

Dél-Korea 2017 elején úgy döntött, hogy telepíti az Egyesült Államok által gyártott THAAD rakétavédelmi rendszert, amelynek célja az volt, hogy megvédje az országot északi szomszédjának ballisztikus fegyvereitől. A lépés azonban egy másik, sokkal nagyobb szomszédot is felbőszített: Kína úgy látta, hogy a fegyverrendszer potenciális veszélyt jelent a saját biztonságára, ezért gyorsan és határozottan reagált.

A várt reakciók – bizonyos dél-koreai vállalatok szankcionálása, a kereskedelem korlátozása, valamint a K-Pop showk lemondása – mellett fontos megemlíteni egy újfajta stratégiai választ: a turisták korlátozását. A THAAD telepítését követő hónapokban Dél-Korea hirtelen 40 százalékos visszaesést észlelt a kínai turisták számában, akik korábban az országba érkező összes látogató közel felét jelentették. A lépés így súlyosan érintette a dél-koreai idegenforgalmi szektort.

„A kínai kormány pénzbírsággal fenyegette meg az utazási irodákat, amelyek Dél-Koreába szerveztek utakat. Ez a megfélemlítés pedig egész jól működött” – mondta Evan Rees, a Stratfor ázsiai-csendes-óceáni elemzője.

Ez volt az első eset, hogy egy ország sikeresen „vetette be” a turizmust annak érdekében, hogy egy másikat megkárosítson. És ami Dél-Koreában történt, az csak a kezdet.

Itt fontos megemlíteni, hogy egy kicsivel több, mint egy évtized alatt Kína jelentéktelen játékosból a legfontosabb származási országgá nőtte ki magát az ázsiai-csendes-óceáni térségben. Akár Japán, Thaiföld, Tajvan, Szingapúr vagy Bali, a kínaiak jelenleg a turisták a legnagyobb beérkező csoportját képezik: 2017-ben 129 millió utazott közülük külföldre. Számos esetben ráadásul a kínaiak sokkal többet is költenek, mint nyugati vagy ázsiai társaik.

„A külföldre utazó kínai turisták száma tavaly rekordot döntött, és az elkövetkező években további növekedés várható” – mondta Miao Hu, a Hawaii Egyetem professzora.

A kínai turisták átalakítják a világgazdaságot
Kína hajtja a turizmust, az összforgalom ötödét már ők adják

Kína egyre inkább felismeri a turisták erejét

Annak köszönhetően, hogy egyedülálló módon képes irányítani a kiutazó turistákat, Kína könnyedén használhatja a turizmust a nyomásgyakorlás eszközeként, és ezáltal olyan módon léphet fel „soft power” hatalomként, amilyet még soha nem láthattunk a globális színtéren. Az ország pedig szép fokozatosan kezd ráérezni, hogyan tudja ezt az új erőt kiaknázni.

Tavaly Dél-Koreát célozta meg, napjainkban pedig Palau a célpont, mégpedig azért, mert az aprócska szigetország még mindig Tajvan diplomáciai partnere. Az itteni idegenforgalmi embargó leglátványosabb lépése az volt, hogy – lévén megtiltották a kínai turistacsoportok utaztatását a trópusi paradicsomba – Palau az évi 122 ezer beutazó turistájának 45 százalékát egyik pillanatról a másikra elvesztette. Tajvanról pedig csak 9 ezren érkeztek, vagyis a szigetország nem tudja pótolni a kiesést.

A következő talán Japán, Thaiföld, Indonézia, a Fülöp-szigetek, vagy bármely olyan ország lesz, amely geopolitikai vitába keveredik Kínával.

A kormány befolyása

A kontroll fő mozgatórugói az utazási irodák, amelyek a csoportos utazásokat szervezik, ugyanis ezek teszik ki a kínai kimenő turizmus 58 százalékát. Mint minden kínai vállalat, az idegenforgalmi cégek is nagymértékben függnek a kormányhoz fűződő kapcsolataiktól, és nincs más választásuk, mint beállni a sorba.

„A kínai kormánynak óriási befolyása van a turisztikai szektorra. Az első öt utazási ügynökség közül három állami tulajdonban van. Peking számos – és nem mellesleg példátlan – módon képes belekontárkodni a turisták áramlásába” – fejtette ki Evan Rees.

És nincs hatékony ellenintézkedés. Ellentétben a legtöbb fizikai áruval, amelyek kapcsán Kína és az Egyesült Államok jelenleg is vámháborút folytat, a kimenő turisták számának korlátozására egyelőre nem létezik egyenértékű és megfelelő válasz.

Miért van ez így?

Először is, a demokráciák sokkal kevésbé tudják korlátozni polgáraik utazásait. A jogi tilalmak hiányában például Dél-Korea nem mondhatja azt az embereknek, hogy „márpedig nem utazhattok Kínába és kész”. Nem beszélve arról, hogy bármely ilyen szintű tilalom masszív tiltakozást váltana ki.

Másodszor pedig tény, hogy viszonylag kevés külföldi turista látogat Kínába. A nehezen hozzáférhető és drága vízumoknak, valamint az idegenforgalmi létesítmények hiányának és a légszennyezésnek köszönhetően Kína rohamos fejlődése ellenére sem vált igazán népszerű idegenforgalmi célponttá. A beutazók száma viszonylag kicsi: csak körülbelül 30 százalékkal nőtt 2004 és 2016 között, szemben a kimenő turisták több mint 400 százalékos növekedésével. Ez azt jelenti, hogy – Hongkong és Makaó egyedülálló, különleges igazgatási régiói kivételével – a külföldi turisták nem játszanak fontos szerepet semelyik város vagy régió gazdasági életében. Ez pedig egyedülálló módon immúnissá teszi az idegenforgalmat mindenféle megtorlással szemben.

„A turizmus, mint kényszerítő eszköz ráadásul nehezen bizonyítható. Ha Kína kereskedelmi korlátozásokat szabott volna ki, be lehetne panaszolni például a WTO-nál, de az idegenforgalom embargója kemény dió” – magyarázta Eduardo Saravalle biztonsági és gazdasági kérdésekkel foglalkozó kutató.

Csak Tajvan tudta kezelni

Csak egy ország volt, amelyik – legalábbis részben – ellenállt a turizmus fegyverként való használatának, mégpedig annak köszönhetően, hogy hosszú ideje kénytelen volt foglalkozni a kínai büntetőintézkedésekkel és az elszigetelésére tett kísérletekkel. Tajvant nem érte meglepetésként, amikor Caj Jing-ven függetlenségpárti elnök megválasztása után, 2016-ban Kína gyorsan korlátozta a szigetet látogató kínai turistacsoportok számát.

Ráadásul Tajvan turisztikai ipara nem is szenvedett annyira, mint Dél-Koreáé vagy Palaué, lévén az állam folyamatosan törekszik a bejövő turisták diverzifikálására. A kínai turistákat felcserélték más, feltörekvő gazdaságok – például Indonézia és Malajzia – polgáraival, akiket olcsóbb járatokkal és kiterjesztett vízummentes belépéssel vonzottak az országba.

Határ a csillagos ég

Az ázsiai-csendes-óceáni térség egyetlen országa sem mérhető Kína hatalmas piacához. Az ország már most világelső a kiutazó turisták számát illetően, és – köszönhetően a Tier 2-es és 3-as szintű városok rohamos fejlődésének – egyre több kínai engedheti meg magának, hogy külföldre utazzon vakációzni.

És bár a turisták nagy része jelenleg leginkább a környező országokba látogat, az utazási kör folyamatosan bővül. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Európai Unió országaiba irányuló kínai turizmus megháromszorozódott az elmúlt tíz év folyamán: a kínaiak által az EU-ban eltöltött vendégéjszakák száma 2016-ban megközelítette a 25 milliót.

Az egyetlen dolog, amire a kínai kormánynak kiemelt figyelmet kell fordítania, az a független kínai utazók számának növekedése (ők azok, akik nem a szervezett utakat választják), valamint az, hogy ők ugyanúgy reagálnak-e az állami nyomásra. A kormány az ő utazási célpontjaikra jelenleg nem rendelkezik közvetlen befolyással – számos független utazó megy például Dél-Koreába és Tajvanra –, azonban az is igaz, hogy az állam kényszerítő ereje szintén egyre szélesebb körű.

Nem világos, hogy a turizmus korlátozása rendszeres fegyver lesz-e Peking kényszerítő technikáinak arzenáljában, mindenesetre úgy tűnik, hogy még az utazás öröme sem mentes a kínai kormány növekvő hatalmától.

Forrás: Foreign Policy / Kitekintő

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »