Argentína és Törökország nagyon hasonló cipőben járnak

Mindkét ország valutája zuhanórepülésben van, azonban csak az egyikük hajlandó bevenni a „felírt gyógyszert”. A gond csak az, hogy ez sem működik.

Ha egy feltörekvő piac elveszíti hitelezői pártfogását, hogyan kellene reagálnia az adott ország kormányának? A politikai recept általában nem tartalmazza a központi bank megfélemlítését, a „kamat-lobbi” elleni fellépést, a szövetségesekkel való összezördülést, az IMF segítségének visszautasítását, a dollár folyamatos pocskondiázását vagy az elnök vejének pénzügyminiszterré való kinevezését. Törökország mindezt megtette, így a török líra ebben az évben ennek megfelelően elvesztette értékének több, mint 40 százalékát.

Argentína ezzel szemben sokkal inkább ragaszkodott a konvenciókhoz: pénzügyminisztere két közgazdász diplomával rendelkezik, központi bankja őrült tempóban hajtott végre kamatemeléseket (augusztus 30-án 45-ről 60 százalékra), és kormánya tárt karokkal fogadta a nagylelkű, 50 milliárd dolláros IMF-mentőcsomagot, amelyből 15 milliárd dollárt azonnal meg is kapott a bajba jutott ország. És mégis, az argentin peso idén értékének több mint 50 százalékát elvesztette.

Kép forrása: The Economist

Miért hozott ilyen gyenge eredményeket az argentin politika? A kérdés egyre sürgetőbb. Az amerikai monetáris szigorítás és a Donald Trump amerikai elnök kereskedelempolitikája miatti aggodalmak azt jelentik, hogy sok feltörekvő piacnak van félnivalója.

Az argentin kormány szeptember 3-án komoly megszorítások bevezetéséről döntött – egyebek között megszünteti a minisztériumok felét és emeli az exportadót –, hogy csökkentse a költségvetési hiányát, és stabilizálja a nemzeti fizetőeszköz összeomlásától sújtott gazdaságot. A jelenlegi tervek alapján a kormány már jövőre egyensúlyba akarja hozni a költségvetést, 2020-ra pedig 1 százalékos elsődleges többletet akar elérni.

Vajon Argentína jól teszi, hogy kitart a kemény fellépés szükségessége mellett? A tervezett megszorítások ellen már így is rengetegen tiltakoznak, nem egyszer ezrek vonultak utcára és tüntettek olyan transzparensekkel, amelyeken az „Elég a megszorításokból!” vagy „Macri=éhség” feliratok virítottak. Talán Mauricio Macri argentin államfő is jobban járna, ha egyik saját gyermekét nevezné ki pénzügyminiszterré? A válasz természetesen nem.

Fontos azonban megvizsgálni, hogy a peso szánalmas teljesítménye főként nem a hagyományos gazdasági problémákban keresendő, hanem három egyéb, jelenleg fennálló tényezőnek tudható be:

  1. a szokásostól eltérő mértékű balszerencsének;
  2. az argentin gazdaság és a török kereskedelmi- és hitelintenzív növekedési modell strukturális különbségeinek;
  3. valamint annak, hogy Macri eleve katasztrofális gazdasági állapotokat „örökölt” elődeitől.

A balszerencse és az elkövetett hibák

Argentínát idén 50 éve nem látott aszály sújtotta. A világ egyik legnagyobb gabonaexportőre emiatt az idei évben képtelen búzát exportálni, lévén az átlagos mennyiségű termés körülbelül felét tudta csak produkálni. Ez annyit jelent, hogy az argentin búza eltűnhet a nemzetközi piacokról, amire az utóbbi száz évben soha nem volt példa. Az argentin kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy valamennyi búza az idei szezonban exportra is jusson, az esetleges importot (ami katasztrofális lenne az országra nézve) pedig mindenáron el akarja kerülni.

Ezt balszerencsét ráadásul számos, alapvetően elkerülhető baklövés kísérte. A YouTube-on augusztus 29-én közzétett rövid videóban Macri megpróbálta elhárítani az argentin fizetőképességgel kapcsolatos kétségeket azáltal, hogy bejelentette: az IMF beleegyezett a hitel folyósításának felgyorsításába. Ezt a kijelentést azonban nem követte sem a pénzügyminisztérium, sem az IMF megerősítése. A pánik és a zűrzavar terjedt. A következő napon – amelyet az argentinok elkezdtek „fekete csütörtök” néven emlegetni – a peso értékének közel egyötödét vesztette el.

Ez a félreértés híven tükrözi a koordináció hiányosságait. Miközben a törökországi befektetők Recep Tayyip Erdogan török elnök jegybankra gyakorolt nyomása és befolyása miatt aggódnak, Argentínában attól félnek, hogy a gazdasági tekintély túlságosan szét van esve.

Sokan még mindig úgy gondolják, hogy Nicolás Dujovne pénzügyminiszternek több hatalmat kellene kapnia a gazdaságpolitika megszilárdítására. Marcos Buscaglia, az Alberdi Partners gazdasági tanácsadó cég munkatársa úgy véli, hogy a kormánynak közös megállapodást kellene kötnie a tartományi kormányzókkal a kiadások csökkentése érdekében. „A tartományok azok, ahol a legnagyobb veszteségek vannak” – fogalmazott.

A strukturális különbségek

A peso mélyrepülése mély különbségeket tükröz Argentína és Törökország gazdasági struktúrája között. Például a nemzetközi kereskedelem sokkal nagyobb szerepet játszik az eurázsiai országban, amely ráadásul vámunióban áll az Európai Unióval. A kereskedelem Törökország GDP-jének 54 százalékát teszi ki, szemben az argentin 25 százalékkal. Isztambul emellett jelentős turisztikai központ: a belvárosban fellehető bizánci és oszmán építészeti látványosságok évtizedek óta mágnesként vonzzák a turistákat, a külvárosban működő textilipari cégek pedig rohamtempóban tudják kiszolgálni az európai nagyvárosok igényeit.

Kép forrása: The Economist

Bár néhányan úgy gondolják, Törökország máris recesszióba került, az ország gazdaságát kevésbé érinti érzékenyen a líra bezuhanása, mint Argentínát a pesóé. Az Institute of International Finance (IIF) becslései szerint a gazdaság lassulásának és a líra értékvesztésének kombinációja már elég ahhoz, hogy Törökország a 6 százalékos folyó fizetési mérleg hiányát a megfelelő időpontban többletbe fordítsa. Az argentin pénznemben bekövetkezett nagyobb visszaesés az IIF számításai szerint pusztán a GDP 5 százalékáról 3 százalékra csökkentette az ország folyó fizetési mérleg hiányát.

Törökország gazdasága ráadásul nagyobb pénzügyi mélységgel büszkélkedhet, mint Argentínáé. A Nemzetközi Fizetések Bankja szerint a magánszektornak nyújtott hitelek a GDP 85 százalékát tették ki 2017 végén. Argentína esetében ez az arány 22 százalék alatt volt, ezért a dél-amerikai országnak ugyanezért a – növekedési ütemben bekövetkezett – lassulásért nagyobb mértékben kell emelnie a hitelfelvételi költségeket.

Argentína adósságai, különösen dollárkötelezettségei, többnyire a kormányt terhelik, Törökországé ezzel szemben a cégeket. És bár a török központi bank lassan emelte a bankok hivatalos hitelfelvételi költségeit, a kereskedelmi hitelezők gyorsan emelték a kamatlábakat az egyre kevésbé hitelképes ügyfelek számára. Egy helyi közgazdász szerint a bankok esetenként 35 százalékos kamatot is felszámolnak, még nagy cégeknek is.

Amikor a hitelek szigorodnak, a vállalatoknak vissza kell vágniuk. A kormányokkal ellentétben azonban nekik nem kell várniuk a politikai jóváhagyásra. Következésképpen: Törökország magánszektorbeli megszorításai gyorsabbak és vadabbak voltak, mint az argentin állami szektorbeli változatok. A török gazdaság már most lassul. Erre jó példa, hogy a múlt hónapban csak fele annyi autót értékesítettek, mint egy évvel korábban.

Rossz örökség

Macri, aki 2015 végén ragadta magához a vezetést, egy olyan rossz állapotban lévő gazdaságot „örökölt meg” elődeitől, amely még mindig hátrányosabb helyzetben van, mint Törökországé jelenleg. A nem teljesített adósságok miatti viták elvágták az argentin kormányt a nemzetközi hitelpiacoktól. Az árfolyam-ellenőrzések azt jelentették, hogy a peso természetellenesen drága volt, az exportadók pedig arra kényszerítették a termelőket, hogy gabonát halmozzanak fel.

Ha Argentína államadóssága csekély maradt, az csak azért volt, mert a kormány a központi bank által frissen nyomott pénzzel finanszírozta saját működését. Ha az infláció kezelhető volt, az csak azért volt, mert a kormány meghamisította a számokat. És ha a kereskedelmi mérleg kedvezőnek mutatkozott, csak azért volt, mert a kormány betiltotta a behozatalt és korlátozta a devizapiaci hozzáférést.

Amint ezek a torzítások eltávolításra kerültek, Argentína problémái nyilvánvalóvá váltak:

  • olyan magas és makacs inflációval szembesült, amelyet számos olyan bérelszámolás tartott fenn, amelyek szorosan kapcsolódtak a megélhetési költségek korábbi növekedéséhez;
  • olyan mögöttes költségvetési egyensúlyhiányt örökölt, amelyet a megnövekedett tartozásból kellett volna finanszírozni;
  • és mindemellett egy erősen túlértékelt valutát cipelhetett a hátán.

A jelenlegi vezetés is saras

Macri minden igyekezete ellenére pedig nem segített a helyzeten. Először is, reformista imidzse nagy mennyiségű tőkeáramlást vonzott be külföldről – ez tavaly júniusban csúcsosodott ki, amikor az ország világviszonylatban is ritka hosszú, 100 éves lejáratú kötvényt bocsátott ki 2,75 milliárd dollár értékben. Ez a kezdeti lelkesedés önelégültségbe ringatta a kormányt, amely meggyőzte magát arról, hogy sikerül fokozatosan lefaragni a költségvetési hiányt. Szeptember 3-án aztán Macri bevallotta, hogy a kormány szemét leárnyékolta a „túlzott optimizmus”.

Másodszor, miközben a gazdaság megjavításán fáradozott, az argentin kormány esetenként felkarolta a mikrogazdasági maradiságot, mégpedig a makrogazdasági stabilitás rovására. Felemelte például az exportra kivetett adókat, ami megoldotta ugyan a hanyag torzítások problémáját, ugyanakkor megfosztotta a kormányt egy létszükségletű bevételtől. Egy másik példa, hogy csökkentette az üzemanyag-támogatásokat, ami közelebb hozta egymáshoz az árakat és a költségeket, de hozzájárult az inflációhoz is, különösen mivel a támogatáscsökkentések adócsökkentéssel párosultak a fájdalom enyhítése érdekében.

Végül pedig a döntéshozók több olyan kötelezettségvállalást is megígértek, amit nem tudtak betartani. A jegybank ambiciózus inflációs célokat fogadott el, amelyeket később lazítani kellett. Az IMF-megállapodás után megígérte, hogy a pesót a piaci erőkre hagyja, és csak végső esetben lép be a devizapiacokra. Az ígéret ellenére ismételten beavatkozott, feltehetően azért, mert Argentína azóta folyamatosan szélsőséges helyzetben van.

A jegybank „fekete csütörtöki” döntése, hogy 15 százalékponttal emeli az irányadó kamatot, túlzott reakciónak tűnik. A jegybank ahelyett, hogy határozottnak tűnt volna, zavarodottnak látszott. Egyetlen központi bank sem tudja hitelesen megígérni, hogy elpusztítja a gazdaságot a valuta megmentése érdekében.

Forrás: The Economist / Kitekintő

Felkapott hírek

Friss hírek

< /*} */ ?>

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás