Már a 80-as években is gondok voltak a leomlott genovai híddal

Az olasz kormány felháborodva az 51 éves híd több halálos áldozatot követelő összeomlásán, a katasztrófa egyik fő előidézőjeként az EU-t nevezte meg, és figyelmeztette, hogy a jövőben több forrást kell az országnak biztosítania a vészesen elöregedő infrastruktúrájának fejlesztésére. Az EU Bizottsága azonban rámutatott arra, hogy költségvetésében több milliárd eurónyi összeget különített el, amelyet az ország ilyen célra fordíthat.

A keddi genovai szerencsétlenség  – amely az eddigi információk szerint 42 halálos áldozattal járt – által gerjesztett politikai vihar akár tovább is ronthatja a helyzetet, nagyobb pénzügyi nyomás alá helyezve az államot – elsősorban a 2 billió eurót kitevő államkötvények egyre idegesebb birtokosai részéről.

Csupán órákkal a viadukt leszakadását és az éppen akkor rajta közlekedő járművek lezuhanását követően Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy jelentős részben az EU Olaszországra kirótt megszorításai a felelősek a tragédiáért, majd hangsúlyozta: a jövőben nem szabad hagyni, hogy az ország biztonsága az EU költségvetési megszorító előírásai miatt szenvedjen csorbát. A helyes döntés az lenne, ha az EU elegendő forrást biztosítana az olasz infrastruktúra fejlesztésére az ország biztonsága érdekében.

Salvini nyilatkozatában azt is hozzátette, hogy az olasz polgári védelmi hatóság becslése szerint legkevesebb 40 milliárd euróra lenne szükség ahhoz, hogy az ország védelmét olyan szintre fejleszthessék, amely hatékonyan megbirkózik az olyan természeti katasztrófákkal, mint az árvíz és a földcsuszamlás.

Az egész országra kiterjedően a hidakra és alagutakra sürgősséggel elrendelt átvizsgálások jelentős költsége hatalmas pofon a még csak két és fél hónapja hatalmon lévő kormánynak, mivel terveik szerint milliárdos nagyságrendű összeget költenének adócsökkentésre, a nyugdíjszabályok enyhítésére és a szegényeknek biztosítandó alapjövedelemre. Az új olasz vezetés szeretné elkerülni az ÁFA korábban már tervbe vett növelését is, amelyről Brüsszel az előző olasz kormánnyal egyezett meg a költségvetési célok elérése érdekében.

Olaszország gazdasága évek óta bajban van, Róma azonban egyszerűen nem foglalkozik a problémákkal, hanem arra vár, hogy azok majd szépen maguktól megoldódnak. Hamarosan a híd sorsára juthat a gazdaság is?

Az olaszok tökéletesítették a kivárás művészetét

Az olasz hitelezők számára a fiskális szakadék egyre nagyobb aggodalmat jelent. Az olasz kötvényhozamok szerda reggel jelentősen emelkedtek arra reagálva, hogy a miniszterelnök-helyettes a Morandi híd katasztrófájával szemléltette az EU valós költségvetési korlátait. Habár a kötvények nem sokkal később korrigáltak, hozamaik még csütörtökön is kiugróan magas prémiumot kínáltak a biztonságosabb német adósságpapírokhoz képest.

Az A10-es autópálya leszakadt hídja Genova közelében 2018. augusztus 15-én. (MTI/EPA/Luca Zennaro)

Nem volt mindig kormányzati prioritás

Gustavo Piga, a római Tor Vergata Egyetem közgazdasági professzora újságírók kérdésére elmondta, hogy az EU-s szabályok ellenére Olaszországnak nem volt mindig prioritás az infrastruktúra fejlesztése. „Az országnak sürgősen szüksége lenne jelentős mennyiségű állami beruházásra, de ez az elmúlt évek során nem szerepelt a politikusok elsődleges fontosságú célkitűzései között”, előfordult olyan eset is, hogy a Brüsszel által beruházásra adott forrást szándékosan nem az infrastruktúra fejlesztésére fordította az előző olasz kormány.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet adatbázisa kimutatta, hogy 2008 és 2015 között az olasz közlekedési infrastruktúra karbantartására fordított kiadások 58 százalékkal csökkentek. Az olasz jegybank egyik tavalyi elemzése szerint többet lehetett volna költeni erre a problémás területre, csak éppen másra ment el pénz: az állami beruházások a 2007 és 2015 közötti időszakban ugyan 35 százalékkal visszaestek, a kormány mégis 7 százalékkal növelte az állami fizetésekre és nyugdíjakra fordított kiadásait.

Christian Spahr, az Európai Bizottság szóvivője felhívta a figyelmet arra, hogy egy ideje már arra próbálták ösztönözni az olasz kormányt, hogy tegye elsődleges fontosságú feladattá az infrastruktúra fejlesztését. A szóvivő elmondása szerint az EU mindig is támogatta az olaszországi infrastruktúrába történő beruházásokat, legutóbb 8,5 milliárd euró értékű beruházási tervet hagyott jóvá az olasz autópályákra vonatkozóan, amely magában foglalja a genovai régiót is. Spahr a sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy Olaszországnak a 2014 és 2020 közötti költségvetési időszakban mintegy 2,5 milliárd euró áll rendelkezésére az úthálózatra is vonatkozó infrastrukturális beruházásokra.

Giovanni Tria, olasz gazdaságügyi miniszter egy nyilatkozatában kifejtette: a kormány prioritásai között nem csak a nagyobb állami befektetések szerepelnek – amit már amúgy is beterveztek a következő költségvetésbe -, hanem az is, hogy sikerüljön leküzdeni a beavatkozási képességben rejlő hiányosságokat. Egy államkincstári forrás szerint már tartanak a tárgyalások Tria és EU szakértők között egy 150 milliárd eurót érő átfogó állami beruházási projektről, aminek kivitelezési időintervalluma az elkövetkező 10 év. „Olaszországnak nem kell növelnie a költségvetési hiányát annak érdekében, hogy felpörgethesse az infrastrukturális kiadásait”- tette még hozzá az említett forrás.

Már a 80-as években is voltak gondok a híddal

A híd katasztrófája egyéb okokból sem támasztja alá az olasz kormány EU-t  támadó vádjait: a viadukt már nem sokkal 1967-es megépítése után problémás volt, annak karbantartója pedig egy magán autópálya-üzemeltető cég, nem a kormány. Az Atlantia infrastruktúra-fejlesztő csoport tagjaként működő Autostrade per l’Italia szerdán publikált nyilatkozata szerint mindig betartották a karbantartási előírásokat és rendszeres, mindenre kiterjedő, alapos vizsgálatokat folytattak a híd szerkezeti állapotának ellenőrzésére, amelyek mindeddig megnyugtató eredménnyel szolgáltak. Megjegyzendő azonban, hogy a cég nem adta ki a vonatkozó karbantartások költségvetési adatait.

Salvatore Lorefice, a híd alatt található egyik raktár egy nyugalmazott dolgozója lebbentette fel a fátylat egy sokatmondó tényről: a híd már két évtizeddel az elkészülte után omlani kezdett: cementdarabok potyogtak le belőle, amelyek megrongálták az alatta parkoló autókat. Emiatt egy eljárás is bevett szokássá vált a környéken: a károsult kitöltött egy formanyomtatványt, amelyben kérhette kárának megtérítését és a javíttatást.

  • Kapcsolódó cikkünk:

Forrás: Reuters / MTI / Kitekintő ; szemlézte: Pallos Judit

Friss hírek