A spanyol külügyminiszter nem aggódik a migrációs válság miatt

Az új spanyol kormány külügyminisztere szerint nem számít magasnak a Spanyolországba érkező menedékkérők száma, ezért nincs is szükség a Franciaországgal közös schengeni belső határ ellenőrzésére.

Josep Borrell egy keddi német lapinterjúban kiemelte: az Európai Unió (EU) elveszíti a belső határőrizet nélküli schengeni övezetből adódó előnyöket, ha a tagállamok nem fogadják el, hogy az övezet külső határa közös határ, és visszaállítják az ellenőrzést az övezeten belüli nemzeti határokon.

„Ez az évente 80 millió turistát fogadó Spanyolországnak logisztikai és pénzügyi katasztrófa lenne” – mondta a miniszter a Handelsblatt című üzleti lapban közölt interjúban.

Arra a felvetésre, hogy a menedékkérők úgynevezett másodlagos – EU-s tagállamok közötti – migrációjának visszaszorítására legalább átmenetileg ellenőrizni kellene Spanyolországot az EU északi részétől elválasztó, Franciaországgal közös határszakaszt, azt mondta, hogy nincs szükség állandó határellenőrzésre, amíg annyira alacsony a menedékkérők száma, mint most.

Az érkezők „jelentős része nem is marad sokáig Spanyolországban, mert gyorsan visszaküldjük őket” – mondta a szocialista kormány külügyi, európai uniós és együttműködési minisztériumának vezetője.

Kiemelte: Olaszország „brutális bezárkózási politikája” miatt várható volt, hogy Spanyolország lesz az EU-ba igyekvő menedékkérők fő célországa, de míg Olaszországba az utóbbi három évben 625 ezer menedékkérő érkezett, Spanyolországba az idén eddig csupán nagyjából 25 ezer, ami „teljesen más dimenzió”.

És bár az igaz, hogy a menekültügyi rendszer befogadó kapacitása kimerült, a helyi közösségek „nagyon pozitívan reagálnak, és készen állnak emberek befogadására” – mondta Josep Borrell.

Tarifa, 2018. július 28.
Európába igyekvő afrikai illegális bevándorlók a dél-spanyolországi Tarifa kikötőjébe érkeznek 2018. július 27-én, miután a spanyol tengeri mentőszolgálat Arcturus mentőhajója a fedélzetére vette őket a Gibraltári-szorosban. A spanyol tengeri mentőszolgálat 52 csónakon utazó 751 migránst szállított spanyol kikötőkbe. (MTI/AP/Marcos Moreno)

A katalán politikus, aki 2004-től 2007-ig az Európai Parlament (EP) elnöke volt, kifejtette, hogy a menekültügyi migrációval kapcsolatban „két narratíva uralkodik” az EU-ban. Az egyik oldalon olyan tagállamok állnak, mint Magyarország, Lengyelország, Olaszország és Ausztria, amelyek „új falakat akarnak építeni” a nemzeti határaikon. A másik oldalon Franciaország, Németország, Spanyolország és Portugália áll, ezek a tagállamok közös megoldásra törekednek, és ugyan azt mondják, hogy nem jöhet mindenki az EU-ba, de meggyőződésük, hogy nem lehet egyszerűen lezárni a határokat, hanem rendezett mederbe kell terelni a migrációs folyamatokat.

Kiemelte, hogy a jövő tavaszi EP-választás lesz a „nagy próbatétel”. Az erkölcsös realizmus képviselőinek a világossá kell tenniük a választók előtt, hogy a menekültek befogadása nemcsak a rászorulók támogatását jelenti, hanem a népesedési folyamatokat tekintve nyereséget is, „demográfiai osztalékot”, főleg Németországban, mert ott rendkívül alacsony a születések száma, a fiatal bevándorlók pedig hosszú távon az ország javára válnak.

Ennek feltétele a társadalmi integráció, a beilleszkedés sikere, ezért egy országot sem szabad túlterhelni, amihez „feltétlenül szükséges egy egységes és szolidáris EU-s politika, amely rendezi a menekültek áramlásait” – mondta Borrell, hangsúlyozva, hogy az emberek éppen az ellenőrizetlen, rendezetlen bevándorlástól félnek.

Ha nem hajlandó valamennyi tagállam közösen cselekedni, meg kell szervezni egy „kisebb koalíciót Németország, Franciaország és Spanyolország körül”. A legfőbb feladat a gazdasági menekültek és a politikai üldözöttek szétválasztása és a menekültügyi eljárások felgyorsítása. A politikai menekülteket be kell fogadni, és haza kell küldeni mindazokat, akik nem szorulnak védelemre. Ehhez  megállapodásokat kell kötni a gazdasági migránsok hazájával, érdekeltté kell tenni ezeket az államokat a polgáraik visszafogadásában – fejtette ki Josep Borrell.

Példaként említette, hogy ki lehetne dolgozni egy „európai-afrikai Erasmus” programot. Ennek lényege, hogy az illegálisan érkező afrikaiakat visszaküldik, és minden egyes emberért cserébe befogadnak legális úton egy másikat, aki három évig tanul, majd az EU-ban szerzett tudást otthon használja, a hazai gazdaság javára.

Forrás: MTI