A nyugati hadseregek lassan elveszítik high-tech előnyüket

Amikor az Egyesült Államok háborúba megy, katonái, tengerészgyalogosai és pilótái rendszerint hozzá vannak szokva, hogy látványos technológiai előnyt élveznek az ellenséggel szemben. Nos, ezeknek a napoknak vége.

A Dél-kínai-tengertől Kelet-Európáig – sőt, még a Koreai-félsziget kapcsán is – az amerikai parancsnokok jelenleg olyan ellenségekkel vívandó háborúk kimeneteleit mérlegelik, akik képesek lehetnek elsöprő tűzerő és kifinomult, új technológiák alkalmazására. Az Oroszországgal és Kínával szembeni konfliktusok a vártnál jóval gyorsabban eszkalálódhatnak, és jelen állás szerint az esetleges háború korai szakaszában mindkét ország simán le tudná verni az amerikai haderőt a közvetlen szomszédságában.

A Pentagon egyre inkább aggódik a kínai és az orosz hajó elleni rakéták, valamint légvédelmi rakétarendszerek gyors elterjedése miatt, amivel pedig mindeddig ismeretlen helyzet elé állítja az amerikai katonai tervezőket. Ugyanis a legutolsó alkalom, amikor az Egyesült Államok hadserege elsöprő túlerő nélkül harcolt, az 1943-ban, Észak-Afrikában volt, mégpedig a náci német csapatok ellen.

Eközben a hibrid- és az információs hadviselés önmagában, oly módon átalakítja a nemzetközi konfrontáció szabályait, amivel a Nyugat még nem igazán tud mit kezdeni – és amit a rohamtempóban fejlődő technológia csak még bonyolultabbá tesz.

  • Kapcsolódó cikkeink:

2014-ben a Pentagon bemutatta „harmadik offset-stratégiáját”, amelyben azt jósolta: az USA a technológiai fölényét használhatja katonai előnyének fenntartása érdekében. Azonban a parancsnokok és az elemzők egyre inkább új előrelépésekre gyanakszanak az olyan területeken, mint a számítógépes hadviselés, a drónok és a mesterséges intelligencia, amelyek legalább ugyanilyen előnyökkel járhatnak az Egyesült Államok ellenségei számára, mégpedig nem utolsósorban azért, mert ők sokkal inkább hajlandóak élesben tesztelni őket.

Szinte minden hét új fejlesztéseket hoz. Csak hogy a legutóbbi eseteket említsük:

  • A hónap elején német tisztségviselők Oroszországot hibáztatták azért, mert szerintük egy sor olyan számítógépes támadást hajtott végre, melyeknek célja a Németország energiahálózatába történő behatolás volt. Az amerikaiak hasonló állításokat hangoztattak.
  • A CNN pedig egy amerikai katonai forrást idézve jelentette, hogy a kínaiakat gyanítják egy olyan lézersorozat kilövése mögött, amelyekkel amerikai harci gépeket céloztak meg, amikor azok a Kelet-kínai-tenger vitatott hovatartozású területei felett haladtak el.

Természetesen – ahogy az egyébként mostanában lenni szokott – Moszkva és Peking tagadta, hogy bármi közük lenne az incidensekhez.

Az olyan technológiák, amelyek egészen a közelmúltig csak az Egyesült Államok és annak legközelebbi szövetségeseinek kezében összpontosultak, most sokkal szélesebb körűek. A 2008-as orosz-grúz háború idején például Oroszországnak még egyáltalán nem volt jelentős katonai pilóta nélküli drónprogramja, most azonban rutinszerűen használja őket mind Szíriában, mind Ukrajnában. Kína pedig feltehetően hackertámadások során ellopott tervek segítségével mára lopakodó vadászgépeket, valamint saját, testre szabott, új rendszereket épített ki. Ilyenek például azok a ballisztikus rakéták, amelyeket kifejezetten az amerikai repülőgép-hordozók kilövésére terveztek.

Egy kínai katonai jármű egy DF-21D típusú ballisztikus rakétát szállít, amelyet kifejezetten az amerikai Nimitz osztályú repülőgép-hordozók megsemmisítésére terveztek. Kép forrása: Wikipédia

Azt egyelőre nehéz megmondani, hogy milyen jól működnének ezek a fegyverek az amerikai hadsereg ellen egy esetleges háborúban, az azonban egyre világosabb, hogy az Egyesült Államok a konfrontációk többsége kapcsán sajátos problémával szembesül.

Bár az amerikai hadsereg erősebb, mint bármely más országé, az egész világon szétszóródva tevékenykedik. Közben Amerikai ellenségei – akár Oroszországot vagy Kínát, akár az olyan kisebb államokat nézzük, mint Irán és Észak-Korea – szinte minden katonai erőt a saját hazájukban összpontosítanak. Ha tehát háború jönne, akkor a közelben lévő amerikai és szövetséges erők jelentős hátrányba kerülnének, és valószínűleg könnyűszerrel legyőznék őket.

A közelgő technológiai áttörések pedig még rosszabbá tehetik ezt. A katonai szakértők egyre inkább olyan, nagyhatalmak közti fegyverkezési versenyről beszélnek, amelynek a mesterséges intelligencia áll a középpontjában, és amely ugyanolyan fontos lehet ebben az évszázadban, mint az atomfegyverek a második világháború idején. Egyes amerikai tisztviselők ezért nyíltan amiatt aggódnak, hogy Washington lemorzsolódhat ebben a versenyben, különösen mert néhány nagyobb szilícium-völgyi cég, mint például a Google vonakodik katonai együttműködést kötni a Pentagonnal.

A legtöbb nagy nemzet, mint például Nagy-Britannia, úgy vélik, hogy az olyan (fontosnak titulált) fegyverekbe történő befektetések, mint például a repülőgép-hordozók és az F-35-ös harci repülőgépek, továbbra is katonai előnyhöz juttatják őket. Szakértők azonban ennek kapcsán is aggódnak, hogy a technológia következő generációja – mint például a robotjárművek – működőképesnek bizonyulhatnak-e egy olyan konfliktus során, ahol az ellenség könnyűszerrel képes kiiktatni őket.

Sőt mi több, egyes nyugati elemzők már attól félnek, hogy hackerek már be is hatoltak a nyugati országok biztonsági rendszereibe, és egy kattintással képesek lesznek kilőni azokat egy esetleges konfliktus első napján.

Az Egyesült Államok és potenciális ellenségei nem engedhetik meg maguknak, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket a felgyorsuló tendenciákat, és ha nem találnak legalább valamiféle közös nevezőt, a következmények katasztrofálisak lehetnek.

Forrás: Reuters

Friss hírek

Hogyan védd a lábaidat, ha sokat állsz? (x)

Vannak olyan szakmák, olyan munkakörök, amelyekben kifejezetten sokat kell állni. Akár egyhelyben, akár folyamatos mozgásban vagyunk, a lábunk nagy terhelésnek van kitéve. Hosszú távon ez okozhat lábdagadást, visszereket, súlyosabb esetben pedig trombózist is.

Read More »