Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
Egyelőre fellélegezhet a világ, ugyanis egyre kevésbé fenyegeti túlnépesedés a Földet, mégpedig annak köszönhetően, hogy a termékenységi ráta szinte mindenütt esik.
Talán a történelem egyik legnagyobb, tévesen megjósolt folyamata volt Thomas Malthus teóriája, aki az 1700-as évek végén fejlesztette ki elméletét, miszerint a túlnépesedés jelenti majd az emberiség végét. Malthus a múltbeli tendenciákat a jövőre kivetítve azt jósolta, hogy a népességnövekedés lévén elkerülhetetlenül és egyre gyorsabban fogynak majd a rendelkezésre álló élelemforrások, ez pedig tömeges éhezést eredményez.
Nézeteit később is többen osztották. Vegyük például Paul Ehrlich 1968-ban megjelent, nagy port kavart, „A népesedési bomba” című könyvét, melyben szintén arra figyelmeztetett, hogy a következő évtizedekben tömeges éhínség várható a túlnépesedés miatt. Az ő munkája révén figyelt fel a problémára a nagyközönség.
Minden riadalom ellenére eddig sem neki, sem Malthusnak nem lett igaza. Bár a népesség valóban rohamosan növekedett az elmúlt évtizedekben, az élelmiszertermelésnek sikerült lépést tartania vele.
Azt azért megjegyeznénk, hogy bár a népességbomba vészmadarait eddig legyőzte a technológia, az emberi leleményesség önmagában soha nem jelenthet végső győzelmet a világ táplálására irányuló harcban – a népességnövekedés végül (lassan, de biztosan) felül fog kerekedni. És itt szól közbe még egy fontos dolog, amit figyelembe kell venni – és amire sem Ehrlich, sem Malthus nem gondolt –, ez pedig a termékenységi ráta. Annak érdekében, hogy az emberek megmentsék magukat és a környezetet, nem kell mást tenniük, mint kevesebb gyermeket vállalniuk.
És éppen ez az, ami jelenleg történik. Malthus és Ehrlich életében az emberek nagy többsége nagycsaládos volt: minden nő átlagosan öt gyermeket szült. De röviddel Ehrlich könyve után ez megváltozott:
Amit Malthus sem láthatott előre – Termékenységi ráta az elmúlt évtizedekben (az egy nőre jutó gyermekek száma):
Illusztráció: Világbank / Bloomberg
Ha a grafikonon látható arány alacsonyabb lesz, mint 2,1, az azt jelenti, hogy a teljes népesség előbb stagnálni, végül pedig csökkenni kezd.
A világ közeledik ehhez a mágikus szinthez, mégpedig a termékenységi átmenetnek nevezett jelenségnek köszönhetően. Számos országban a termékenységi ráta nagyjából hatról vagy hétről kettő vagy kettő alá esik, és ott is marad. Ez azért van, mert ha a kisebb családok úgymond „normává” válnak egy országban vagy régióban, akkor csak nagyon ritkán fordul meg ez a tendencia. Számos elmélet létezik arra vonatkozólag, hogy miért történik ez:
- A mezőgazdaságból a városi életbe történő elmozdulás kevésbé ösztönzi a családokat, hogy több gyereket vállaljanak, lévén nincs szükségük „több dolgos kézre” a farmon.
- A városi élet növeli a gyerek eltartásának költségeit.
- A nők emancipációja szintén jelentős tényező.
Ami pedig nagyon fontos, hogy ezek közül egyik sem ideiglenes folyamat. Más szóval, a termékenységi átmenet valószínűleg a malthus-i fenyegetés felett aratott végső győzelmet jelentheti. Kína és India különösen fontosak ebben a folyamatban:
A termékenységi ráta alakulása Kínában és Indiában:
Illusztráció: Világbank / Bloomberg
Fontos megjegyezni, hogy bár összességében csökken a termékenységi ráta, a túlnépesedési aggodalmak átterjedtek regionális szintre. Ha egyes régiókban továbbra is maradnak a nagy családok, akkor végül ezekben az amúgy korlátozott népességnövekedésű régiókban fog végbemenni a túlnépesedés, és ezáltal a globális termékenységi arány is ismét magas lesz. A témával foglalkozó szakértők ezért most már amiatt aggódnak, hogy egyes kultúrákban egyszerűen mindig több gyermek fog születni.
Ezek az aggályok mindeddig megalapozatlanok. Egy évtizeddel ezelőtt sokan úgy vélték, hogy a muzulmán kultúra, a hagyományos nemi szerepekre helyezett hangsúly miatt, aláássa a termékenységi átmenetet. Ekkor azonban a többségi muzulmán országokban is mérséklődött a termékenységi ráta. Irán, Szaúd-Arábia, Banglades és Indonézia többnyire befejezte termékenységi átmenetét, míg Egyiptomban és Pakisztánban jelenleg zajlik a folyamat:
A többségi muzulmán nemzetek követik a sémát – Termékenységi ráta az elmúlt évtizedekben (az egy nőre jutó gyermekek száma):
Illusztráció: Világbank / Bloomberg
Érdemes megemlíteni, hogy ezek a Világbank becslései, amely hajlamos felfelé kerekíteni. A CIA például, amely magát a termékenységet is nyomon követi, a pakisztáni számot (az ábrán 3,5) jelenleg 2,62-re helyezi.
Tehát az aggodalom tovább tolódott Szubszaharai Afrika felé. Az ötös termékenységi rátájával ez a világ egyetlen olyan területe, ahol még mindig ismeretlen a kis család fogalma. Azonban még itt is egyre több országban vannak változásra utaló jelek, még ha ezek egyelőre aprók is:
A minta megismétli önmagát – Termékenységi ráta az elmúlt évtizedekben (az egy nőre jutó gyermekek száma):
Illusztráció: Világbank / Bloomberg
Az olyan országok, mint Nigéria, Etiópia, Tanzánia és a Kongói Demokratikus Köztársaság még mindig nagyon magas termékenységi rátával rendelkeznek. Azonban ha ezek az utolsó „ellenállók” is elesnek, teljes lesz a kis családok diadala.
Szerencsére, két másik minta is arra utal, hogy Afrika nem fogja túlnépesíteni a világot. Először is, a termékenységi ráta és a jövedelmi szintek között szoros kapcsolat áll fenn: ha egy országban az egy főre jutó éves bruttó hazai termék meghaladja az 5000 dollárt, akkor szinte soha nem rendelkezik magas termékenységi rátával. A számos afrikai országban tapasztalható gyors növekedés pedig azt vetíti előre, hogy ez a szint néhány évtized alatt elérhető lesz.
Másodszor pedig, úgy tűnik, hogy az átmenet manapság sokkal gyorsabban végbemegy, mint a múltban. Míg az Egyesült Államokban 95 évig tartott, hogy az arány hat gyermekről háromra essen, ugyanez a folyamat Botswanában 24, Bangladesben 20, Iránban pedig mindössze 10 évet vett igénybe.
Hosszú folyamat
Természetesen érdemes megjegyezni, hogy az alacsonyabb termékenységi ráta nem fogja egy csapásra hatástalanítani a népességbombát. Az emberek száma egy országban azután is még évekig emelkedik, hogy a fiatalok elkezdenek kevesebb gyermeket vállalni – ezt a jelenséget népességi lendületnek nevezik. Így például az ENSZ továbbra is azt jósolja, hogy a globális népesség a jelenlegi 7,6 milliárdról több mint 11 milliárdra emelkedik az évszázad végére:
A Föld népességének becslése milliárdokban:
Illusztráció: ENSZ / Bloomberg
Ráadásul az alacsonyabb globális népességnövekedés sem jelenti az összes demográfiai probléma megoldását. Szubszaharai Afrikából várhatóan egyre többen szeretnének majd átvándorolni a gazdag, öregedő országokba a jobb gazdasági lehetőségek, valamint a háborúk elkerülése végett. Ez a migrációs nyomás sok nemzet számára érzékeny téma lesz, amint azt a legutóbbi, Európába érkezett menekülthullám is mutatja.
Forrás: Bloomberg
