Elég kétesélyes Macron új menekültpolitikája

Bár sokak szerint vitatott, az új francia bevándorlási törvény az elnök legjobb esélye egy alapvetően nem jól működő rendszer átalakítására. Ha ráadásul Emmanuel Macron egy ilyen megosztó és erős érzelmeket kiváltó témában sikerrel jár, akkor többszörösen is nyer az ügyön.

Az olasz választásokat követően Emmanuel Macron francia elnök megjegyezte, hogy a növekvő populizmus, valamint az intézmény- és Európa-ellenes hangulat erősen kapcsolódik a bevándorlási politikákhoz. Macron figyelmét természetesen az sem kerülte el, hogy Matteo Renzi egykori olasz miniszterelnök, akinek pártja kicsit több mint egy hete csúfos kudarcot vallott, valaha a média, a technokrácia és az európai elit kedvence volt.

A francia kormány új bevándorlási törvény készít elő, amelyet várhatóan áprilisban vitat meg a parlament. Az előzetes elképzeléseket számos bírálat érte jobb- és baloldalról egyaránt, Macron azonban abban bízik, hogy a törvény rendbe teheti Franciaország diszfunkcionális bevándorlási politikáját, és ezzel párhuzamosan (remélhetőleg) megakadályozza, hogy az elnök és pártja hasonló sorsra jusson, mint Matteo Renzi.

Macron korábban többször is ígéretet tett arra, hogy a törvény majd egyszerűsíti és felgyorsítja a menedékjogi kérelmek feldolgozását és elbírálását, miközben szigorú büntetéseket vezet be az illegális bevándorlók esetében, beleértve az őrizetbe vételt. Továbbá megkülönbözteti a gazdasági migránsokat azoktól, akik menedéket keresnek Franciaországban, és következetes fellépést vetít előre azokkal szemben, akik nem jogosultak menekültstátuszra. Őket a kérelmük elutasítása után ezentúl „szisztematikusan” el fogják távolítani az ország területéről.

epa06547097 French President Emmanuel Macron visits the mediatheque and receives a report about libraries in France, during a visit to Les Mureaux, France, 20 February 2018. EPA/LUDOVIC MARIN / POOL MAXPPP OUT

Emmanuel Macron francia elnök egy sajtórendezvényen 2018. február 20-án. (EPA/LUDOVIC MARIN / POOL MAXPPP OUT)

Az elgondolás népszerű a francia jobboldal körében, a baloldal – Macron többségének alapköve – azonban komoly „árulásként” tekint rá. Sokan saját pártjában is emlékeztetnek korábbi nyilatkozataira, amelyekben még dicsérte Angela Merkel német kancellár 2015-ös álláspontját a németországi bevándorlókkal kapcsolatban.

Macronnak azonban teljes mértékben igaza van, amikor azt mondja, hogy Franciaország menekültpolitikája nem működik: az elutasított menedékkérők nagy részét egyszerűen nem sikerül kiebrudalni az országból (hivatalos adatok szerint a 2016-ban ellenőrzött és kiutasított 90 ezer illegális bevándorlónak alig 20 százaléka hagyta el ténylegesen Franciaországot). Ez például egy olyan probléma, amely a társadalom egészét fenyegeti, és amelyre még Nicolas Sarkozy ígért megoldást, de végül nem foglakozott vele.

A legnagyobb probléma az, hogy a kormányzó pártok régóta attól félnek, hogy a menekültekkel kapcsolatos problémákkal való foglalkozás csak a jobboldali Nemzeti Front malmára hajtaná a vizet. Azonban azzal, hogy csendben maradtak, az eddigi kormánypártok azt a benyomást keltették, hogy a szélsőjobb az egyetlen olyan párt, akit foglalkoztat a téma és annak megoldása.

Ahhoz, hogy Emmanuel Macron érvényesíteni tudja elképzeléseit, a baloldal szemében a menekültek (és az emberi jogok) védelmezőjének, a jobboldal szemében pedig a határok őrzőjének szerepét kell magára öltenie. Ez önmagában nagyon kemény feladat, amit csak még nehezebbé tett az elképzelések ügyetlen bevezetése.

Gerard Collomb francia belügyminiszter decemberben jelentette be a törvényt, kevés figyelmeztetéssel és nulla előzetes konzultációval. Macron pártjának egyik parlamenti képviselője ennek kapcsán úgy fogalmazott, hogy az új törvény „méltatlan” a francia értékekhez, a baloldali sajtó pedig – például a L’Obs hetilap, amely kampánya és elnökségének első néhány hónapja során nyíltan Macron-párti volt – szarkasztikusan bírálta az elnököt bevándorlási politikája miatt.

Macronnak tehát keményen kell dolgoznia az elkövetkező hetekben, hogy meggyőzze a baloldali törvényhozókat: tisztességes és hatékony az új bevándorlási törvény.

Miután kijelölte magának a szerinte legmegfelelőbb „arany középutat” a jobb- és a baloldal között, Macronnak most már muszáj ragaszkodnia ehhez. A szélsőbaloldal már így is nagyon elégedetlen, és semmi előnye nem származna abból, ha megpróbálná elnyerni szimpátiájukat a reform visszaszorításával. Sőt mi több, a gyengeség jele veszélybe sodorná azokat a gazdasági reformokat, amelyeket az említett politikai csoport szintén hevesen ellenez.

A nagyon különböző választóknak történő megfelelés egy olyan „trükk”, amivel Macron olyan sokszor próbálkozott, hogy a francia média el is keresztelte „en meme temps” (ugyanabban az időben) politikának.

Emellett Macron legjobb esélye az elfogadásra, ha arra emlékezteti az országot, hogy elődei semmit nem értek el saját törekvéseikben, hogy javítsanak a meglévő menekültpolitikán. Nicholas Sarkozy volt elnök agresszív volt a retorikájában, de soha nem fogadta el azt a kemény bevándorlásellenes megközelítést, amelyet a támogatói sürgettek. Francois Hollande szocialista elnök, akinek a párizsi bombázásokkal és egyéb támadásokkal kellett megbirkóznia, keményebb volt, mint amit a választói elvártak tőle, viszont az is igaz, hogy egy sokkal bátrabb Angela Merkellel hasonlították össze folyamatosan.

A lecke tehát fel van adva. Ha azonban Macron egy ilyen megosztó és erős érzelmeket kiváltó témában sikerrel jár, akkor többszörösen is nyer az ügyön. Egyrészt fityiszt mutathatna a populistáknak és az elégedetlenségnek, amely feltüzelte a szélsőjobboldalt, és megkezdhetné a franciák és a menekültek bonyolultnak ígérkező megbékítését. Ezen kívül pozitív példaként szolgálhatna egy olyan Európának, amely régóta küzd azzal, hogy hogyan kell megtalálni a megfelelő egyensúlyt az együttérzés és az ellenőrzés között.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Bloomberg / Kitekintő

Felkapott hírek

Friss hírek

Elég reménytelen helyzetbe került Theresa May

Theresa May szerint holtpontra jutottak a Brexit-tárgyalások, mert nem kívánja semmissé tenni a népszavazás eredményét, és az országot sem fogja feldarabolni. A briteknek viszont lassan be kell látniuk, hogy Írországot nem ránthatják ki az EU-ból, az ír-északír határellenőrzés elkerülésére ennek hiányában pedig egyetlen megoldás létezik: a közös gazdasági- vagy vámövezet.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás