A USA-nak át kellene gondolnia ázsiai stratégiáját

Most, hogy Donald Trump amerikai elnök úgy döntött: májusban találkozik Kim Dzsong Un észak-koreai vezetővel, eljött az ideje, hogy átgondoljuk, milyen stratégiai következményekkel jár az, hogy az Egyesült Államok közelebb kerül az elszigetelt rezsimhez és általában Ázsiához.

A taktikai nehézség: Észak-Korea

Trump figyelemre méltó új taktikája, hogy hajlandó találkozót szervezni Kimmel – látszólag előzetes tervezés, vagy akár egy alapvető menetrend kidolgozása nélkül – lenyűgöző fordulatnak számít az eddigi, már-már hagyományosnak mondható diplomáciában. Bár a hír biztosan hetekig a címlapokon lesz, kétséges, hogy a találkozó bármi változást fog hozni.

Annak a valószínűsége, hogy Kim bármikor feladja nukleáris fegyvereit, közeledik a negatív végtelenhez. Végül is annak az oka, hogy hajlandó lelassítani a programot, és találkozni Trumppal, nem az amerikai elnök „tűz és harag” retorikája, hanem az az egyszerű tény, hogy országa mára olyan nukleáris erővé vált, amivel számolni kell. Ezt pedig soha nem fogja igazából feladni.

  • Kapcsolódó anyagunk:

Kim úgynevezett békemegállapodása végső soron két dolog eredménye:

  • a nemzet gazdaságához viszonyítva az atomprogram hatalmas erőforrásokat emésztett fel,
  • valamint Kína azon hajlandósága, hogy ténylegesen érvényesíti az ENSZ által hozott szankciókat, amelyeket egészen néhány hónappal ezelőttig nagyrészt figyelmen kívül hagyott.

A phjongcshangi téli olimpia pedig ideális pillanatot kínált Kimnek, hogy engedékenynek mutatkozva tárgyalóasztalhoz üljön Dél-Koreával, majd májusban az Egyesült Államokkal.

Az aggályok ellenére mégis jó (és szükséges) megnyitni a tárgyalásokat a rezsimmel. Jelenleg bármi lehetséges, különösen egy disztópikus és kiszámíthatatlan rendszerben, mint Észak-Korea. És bár az USA-nak feltétlenül tudnia kell Észak-Korea növekvő nukleáris képességéről és az interkontinentális ballisztikus rakétákról, végső soron ez a kérdés csak taktikai problémát vet fel. Taktikailag pedig az Egyesült Államoknak akkor sincs sok vesztenivalója, ha Kim esetleg meggondolja magát.

Ami fontosabb: a stratégiai kérdés

Ahelyett, hogy Észak-Koreát az USA ázsiai „tennivalóinak” középpontjába állítanánk, el kellene gondolkozni azon, hogy mi az Egyesült Államok valódi érdeke a régióban. Márpedig nem Észak-Korea az ázsiai-csendes-óceáni stratégia legfontosabb eleme. Akkor mi számít igazán?

Az első és legfontosabb: a jó kapcsolat ápolása az ország kulcsfontosságú szövetségeseivel, partnereivel és barátaival a régióban. Ezek a kapcsolatok a szerződéses szövetségektől – ilyen Japán, Dél-Korea, Ausztrália, Új-Zéland, a Fülöp-szigetek és Thaiföld – az olyan szimpatizáló nemzetekig terjed, amelyekkel az USA nagyon szoros politikai, gazdasági és védelmi kapcsolatokat ápol. Utóbbiak közé tartozik Szingapúr és Malajzia, valamint egyre inkább India, Vietnam és Indonézia. Az Egyesült Államok legfontosabb érdeke az, hogy megőrizze a Kínával és Oroszországgal szemben elért legfontosabb előnyt: ezt a szoros partneri hálózatot.

Másodszor: az USA-nak fel kell ismernie, hogy a kapcsolat, amely valóban számít Ázsiában, éppen a két domináns csendes-óceáni hatalom között lévő: Kína és a saját viszonya. Az országnak koherens, átgondolt és hosszú távú stratégiai megközelítésre van szüksége Kína-politikáját illetően, amely egyébként többek között magába foglalja az észak-koreai kérdést is. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak:

  • hallgatnia kell a partnereire (különösen Japánra),
  • végig kell játszania a játékot a Dél-kínai-tenger területi ellenőrzésére irányuló kínai követelésekkel szemben,
  • vissza kell szorítania a kínai kiberfenyegetéseket,
  • továbbá fenn kell tartania egy minőségi katonai előnyt Pekinggel szemben.

Harmadszor pedig, a tárgyalások kapcsán az USA-nak szélesebb körben kellene gondolkodnia: Washingtonnak meg kellene fontolnia, hogy kiterjeszti a tervezett megbeszéléseket Dél-Koreára és Kínára is, így minden érintett fél részt vehetne. Hosszú távon pedig Japánt – és esetleg Oroszországot is – bevonva, az immár hatoldalú tárgyalások egy sokkal nagyobb kérdéskörre terjedhetnének ki.

Míg egy Trump-Kim csúcstalálkozó rövid ideig kielégítőnek bizonyulhat, lényegében csak „tűzoltás”. Egy tartósabb recept a stratégiai megközelítés lenne; az USA regionális szövetségeseinek (különösen Japán) meghallgatásával, Kína bevonásával a beszélgetésbe, valamint az arról történő meggyőződéssel, hogy Kim Dzsong Un tisztában van azzal: nem ő a műsor középpontja.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Bloomberg

Felkapott hírek

Friss hírek

Megindult a lejtőn Törökország

Leminősítette Törökország eddig sem befektetési ajánlású államadós-besorolását két nemzetközi hitelminősítő, a Standard & Poor's és a Moody's Investors Service, egyaránt elsősorban azzal a várakozásukkal indokolva a lépést, hogy a török líra legutóbbi szélsőséges árfolyam-kilengései és az ebből eredő, várhatóan meredek ívű fizetésimérleg-mozgások kikezdik a török gazdaság alapjait. Az S&P jövőre recesszióval számol Törökországban.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás