Várhatóan új alapokra helyeződik a német nagykoalíció

A német szociáldemokrata párttagság kétharmados támogató szavazásával több mint öt hónap után megszűnt a bizonytalanság és elhárultak az akadályok az elől, hogy Angela Merkel vezetésével megalakuljon 2005 óta a harmadik nagykoalíció. Az újabb konzervatív-szociáldemokrata koalíció azonban minden korábbitól eltérő feltételek között kezdheti meg a munkát – hangsúlyozta az MTI-nek vasárnap Kiss J. László Németország-szakértő.

Nem kétséges, hogy a szociáldemokraták (SPD) rohamosan csökkenő, húsz százalék alatti támogatottsági adatai a párttagság körében mozgósítóan hatottak a nagykoalíció mellett. A tagság jelentős része számára nyilvánvaló volt, hogy az előrehozott parlamenti választások alternatívája a vezetési válságba sodródott pártot még végzetesebben érintheti, és még az SPD néppárti jellegének fennmaradása is kérdésessé válhat – mondta a szakértő.

Angela Merkel negyedik kormányzati ciklusa minden bizonnyal az utolsó számára és mint ilyen, ez a kormányzati időszak sajátos átmenetet képez, amelyben az utódlás és ezzel a politikai nemzedékváltás kérdése elodázhatatlan. Merkel már túl van politikai pályafutásának csúcsán és a poszt-merkeli korszakot jelzi a német pártpolitikai rendszer átalakulása is.

Ez az átalakulás mindazokat a jegyeket magán viseli, amelyek számos más nyugat-európai országban már korábban láthatóvá váltak: a hagyományos bal-jobb polarizáció gyengülése, a jóléti állammal felemelkedett nagy néppártok, mindenekelőtt a szociáldemokrata párt drámai hanyatlása, a néppárti programok összemosódása, nem kevésbé a „régi pártokkal” szemben zászlót bontott jobboldali-populista pártok és mozgalmak térnyerése, és ezzel a politikai többségalkotás nehezebbé válása.

A német múltfeldolgozás hagyományai ellenére az új tendenciákkal, jelesül a menekültválsággal szemben más nyugat-európai társadalmakhoz hasonlóan a német társadalom sem mutat nagyobb immunitást. Sőt, a szövetségi köztársaságban eddig ismeretlen kormányzati válság a szárnyaló német gazdaság feltételei között bontakozott ki, jelezve, hogy kialakulását tekintve nem annyira gazdasági, mint inkább a menekültválsággal és az identitáspolitikával összefüggő kulturális-szociális konfliktusokról van szó.

Az előző parlamenti ciklusban a nagykoalíció mintegy nyolcvan százalékos többséggel rendelkezett és Merkel úgyszólván egyedül, a parlament megkérdezése nélkül kormányozhatott, ahogy ezt 2015 őszi menekültpolitikai döntése is mutatta. Az új parlamentben korlátozottabb a politikai mozgástere: megnövekedett a négy kisebb párt, de különösen a második világháború utáni német konszenzuskultúrán kívül álló Alternatíva Németországnak (AfD) szerepe, amely nem csupán a hagyományos nagykoalíciós pártoknak, hanem az ellenzéknek is az ellenzéke, és az eddig ismeretlen diskurzuskultúra meghonosítására törekszik a parlamentben, kezdve az emlékezetkultúra gyökeres megváltoztatásától egészen az általa folyamatos jogsértéssel azonosított merkeli menekültpolitikáig.

A szakértő szerint nem kétséges ugyanakkor, hogy a szociáldemokraták a koalíciós tárgyalásokból megerősödve kerültek ki, hiszen olyan kulcstárcákat sikerült megszerezniük, mint a külügy- és pénzügy-, valamint a munka- és szociális ügyek minisztériuma. Ám az újabb kormányzati szövetség végzetesen meg is gyengítheti az SPD-t, amire igazán csak a 2022. évi parlamenti választásokon derül majd fény.

A nagykoalíciós együttműködés ugyanis érzékeny egyensúlyozást követel a szociáldemokratáktól, mivel az SPD-nek a hatalomban kell gondoskodnia a kettészakadt párt újraegyesítéséről, valamint a tartalmi és szervezeti megújulásról és arról is, hogy Merkel pártjával, a konzervatív CDU-val hatékonyan együttműködjön, de attól mégis jól megkülönböztethető maradjon. A politikai és bizalmi tőkéjét felélő Martin Schulz volt SPD-elnök személye körül kirobbant vezetési válság „költségei” már a nagykoalíciós tárgyalások utolsó szakaszától jól kiolvashatóak a közvélemény-kutatások adataiból. Az SPD támogatottsága szinte „szabadesésben” csökkent, sőt néhány felmérés szerint az AfD meg is előzte a szociáldemokratákat.

Ami a várható külpolitikát illeti, a szakértő szerint az Angela Merkel vezette nagykoalíció mindent megtesz azért, hogy a macroni Franciaország mellett Németország visszanyerje hagyományos befolyásoló hatalmát az Európai Unió jövőjéről szóló vitákban. Merkel a Dublin-IV rendelet szellemében a menekültek kvóta szerinti elosztásának állandó mechanizmusa mellett áll ki, ami a menekültpolitika további közösségiesítésére tett kísérletként értelmezhető és egyben eszköz a központosító uniós politika erősítésére és a német menekültpolitika európaizálására. Ennek a politikának azonban nem lebecsülhető kockázatai vannak, mert az uniót megosztja és Németország hagyományos közép-európai szerepét gyengítheti, különösen a V-4 országok és immár Ausztria vonatkozásában is. Ez pedig végső soron a térség gazdaságában kulcsszerepet játszó német nagyvállalatok érdekeinek is ellentmond.

A macroni reformkezdeményesekre az új német nagykoalíció minden bizonnyal pozitív választ ad, különösen az unió biztonság- és védelempolitikája, valamint az új technológiák fejlesztése, továbbá a munkahelyteremtés területein. A szakértő szerint Berlin a Brexit után kész a nagyobb költségvetési hozzájárulásra, ám az eurózóna elmélyítése terén nem várható, hogy a nagykoalíció célul tűzné ki az Európai Egyesült Államok és a közös költségvetés megteremtését.

A francia-német együttműködés ma is az unió előrehaladásának nélkülözhetetlen eleme, ám azt is látni kell, hogy ennek a feladatnak a hatékony teljesítése egy kibővült és kibővülő közösségben a korábbiakhoz képest mind több és nehezebben teljesíthető követelményt támaszt Párizzsal és Berlinnel szemben – mondta Kiss J. László.

Forrás: MTI