A kínaiaknak újra meg kell tanulniuk spórolni

Hosszú évekig a közgazdászok és a politikai döntéshozók üdvözölték a kínaiak hajlandóságát a megtakarítások felhalmozására. Sokak szerint többek között a háztartások alacsony adóssága az oka annak, hogy nem kell félni egy esetleges pénzügyi összeomlástól a világ második legnagyobb gazdaságában. Most azonban úgy tűnik, Kína egyik legnagyobb gazdasági ereje döntő gyengeséggé válik.

Az elmúlt két hétben, a szokásos éves munkaértekezleteken, Kína különböző pénzügyi szabályozó testületei hangot adtak félelmeiknek, miszerint a kínai háztartások túlterheltek lehetnek. A banki szabályozók – érthető módon – különösen érintettek: a hétfőn közölt adatok azt mutatták, hogy a kínai háztartások januárban összesen 910 milliárd renminbi (143 milliárd dollár) hitelt vettek fel.

Bár a hitelezés mindig aránytalanul nagy januárban, a háztartások adósságának növekedési üteme még így is aggasztó. Tavaly január és október között a kínai Dél-nyugati Pénzügyi és Közgazdasági Egyetem adatai szerint a kínai háztartási tőkeáttétel több mint nyolc százalékponttal emelkedett, 44,8 százalékról 53,2 százalékra – ez pedig rekord növekedés.

Ezzel szemben 2009 és 2015 között a háztartások évente átlagosan mindössze három százalékponttal növelték adósságuk GDP-hez viszonyított arányát, és ez magában foglalja a nagy, 5,5 százalékpontos ugrást 2009-ben, amely a globális pénzügyi válságnak volt köszönhető. 2009 előtt öt évig a háztartások adósságszintje a GDP 18 százalékát tette ki. Más szóval, a kínai fogyasztók adósságterhei közel háromszorosára nőttek az elmúlt évtizedben.

A gyors adósságbővítés egy része szándékos volt. A kínai kormány ugyanis ösztönözte a hitelfelvételeket és az olyan tételekre fordított kiadásokat, mint az autók és a házak, mind a fogyasztás, mind a beruházások növelése érdekében. Ezzel egy időben egy generációs váltás is kibontakozóban van. A fiatalabb, városi kínaiak hajlandóak arra, hogy „a jelenben fogyasszanak”, ne pedig „eltolják azt a jövőre”, mint ahogy azt a szüleik tették.

A leginkább aggasztó azonban az, hogy az égbeszökő ingatlanárak nagyban hozzájárulnak a háztartások adósságának növekedéséhez. A magasabb jelzálogkamat – és különösen a kormányzati politika – tehát összetettebbé tette a problémát. A növekvő árak lelassítása érdekében a tisztviselők szigorították az előlegfizetési kötelezettségeket, a bankokat pedig kényszerítették, hogy kevesebb jelzáloghitelt adjanak, továbbá adminisztratív korlátokat tettek a vásárlásokra. Ez aztán ahhoz vezetett, hogy a vásárlók különféle, gyakran drágább csatornák által próbáltak kölcsönökhöz jutni: ilyenek például az online peer-to-peer hitelezők, akik a bankoknál sokkal magasabb díjakat számolnak fel, de akik mára népszerű készpénzfelvételi forrássá váltak.

A szabályozók észbe kaptak, de lehet, hogy már késő

Tavaly szeptemberben a banki szabályozók Pekingben, Sencsenben és Csiangszu tartományban kezdtek egyre részletesebb dokumentációt igényelni arra vonatkozólag, hogy az emberek honnan „szerzik be” a fogyasztási hiteleket, hogy megakadályozzák a pénz illegális csordogálását a lakáspiacra. Kanton például elkezdte arra kötelezni a hitelfelvevőket, hogy számlákkal bizonyítsák: pontosan mit vásároltak kölcsönből. Más városok arra törekedtek, hogy bezárják az olyan kiskapukat, mint például hogy egyes „személyes fogyasztási” hiteleknek 30 éves lejárati idejük van. Sencsen, ahol 2017-ben leginkább pörgött az ingatlanpiac, pont ezért csökkentette ezt a maximumot öt évre.

Az erőfeszítések ellenére a háztartások továbbra is szeretnek kölcsönözni, ahogy azt a januári adatok is mutatják. Ez az első és leginkább bosszantó következménye a kormány jóhiszemű, a fogyasztás növelése érdekében tett erőfeszítéseinek: ha az adósság-dzsinn kibújt a palackból, nagyon nehéz visszaküldeni oda. Ha a kínai háztartások a jelenlegi ütemben folytatják a hitelfelvételt, akkor mindössze 4-5 év múlva a GDP-hez viszonyított adósság aránya eléri a 2008-as összeomlás előtti, amerikai szintet.

Ráadásul még akkor is, ha a háztartási adósság GDP-hez viszonyított aránya Kínában alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban, a gyors adósságnövekedés bármely ágazatban közvetett törést okozhat. Ebből egyenesen következik, hogy a hitelezők egyre inkább megterhelő kamatlábakat állapítanak meg. Ha pedig ez a tendencia folytatódik, ez tovább növekvő kamatfizetési terhekhez és adósságállományhoz vezethet.

Látható, hogy a politikai döntéshozók miért szerették volna megnyitni a közönséges állampolgárok számára a hitelcsapokat. Azonban a tiszta háztartási mérleg gazdasági növekedés támogatására való lehetősége nagyjából olyan, mint a nukleáris elrettentés: a leghatékonyabb, ha soha nem kell használni.

A háztartási betétek szilárd alapja a viszonylag olcsó befektetések finanszírozását segítette elő, és biztonsági szelepként működött, ha a bankok vagyoni vagy likviditási problémákba ütköznek. De amint a háztartások egyre több hitelt vesznek fel és többet költenek, a befektetések finanszírozására szolgáló „pénzmedence” kiszárad, és a bankok elveszítik a leghatékonyabb tűzoltó eszközüket: a stabil finanszírozási bázist. Kína számára ezért a régi módszer valóban jobb lenne.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Bloomberg

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás