Guyana Pandóra olajoshordóján csücsül

Brazília és Venezuela közé beékelve, Guyana könnyen észrevétlen maradhatna. A mindössze 750 000 főt számláló kis ország, ahol az egy főre jutó éves jövedelem 4 300 dollár – ez a regionális átlag fele – a harmadik legszegényebbnek számít a féltekén. Legalábbis eddig így volt.

Jelenleg ugyanis Guyana elég szerencsés helyzetben van: az olajipari szakértők összesen 2 milliárd hordóra becsülik az aprócska ország olajtartalékait. Ez a fejlemény pedig egy évtizeden belül mérhetetlenül gazdaggá, valamint Latin-Amerika legnagyobb termelőjévé teheti az államot.

A történelem bővelkedik a nyersanyag-lelőhelyek meséiben, amelyek a legjobb esetben is csak vegyes áldássá váltak a szegény országok számára. Vegyük például a korrupció elburjánzását (gondolunk itt Venezuelára vagy Nigériára). A Nemzetközi Valutaalap tanulmánya szerint pedig a Szubszaharai Afrikában az olajtermelő nemzetek életkörülményei se nem jobbak, se nem rosszabbak, mint az „olajmentes” országoké.

Vagy vegyük a szakirodalomban „Dutch disease-nek” (holland betegségek) nevezett jelenséget, amikor egy nyersanyag túlzott kitermelése elsorvasztja a többi gazdasági szektort. A betegséget először az Economist brit hetilap diagnosztizálta 1977-ben Hollandiában, ahol a gáz tette ezt a gazdasággal. A nyersanyagból befolyó bevételek ugyanis erősítik az ország devizáját a többi állam fizetőeszközével szemben, így drágábbá válik exportra termelni, így az exportra épülő tevékenységek leépülnek.

„Egyenlítői-Guinea jutott eszembe” – mondta Francisco Monaldi, a francia Rice University energiatudósa a közép-afrikai diktatúrára hivatkozva, amely az 1990-es évek elején fedezte fel olajkincseit, és így egy pillanat alatt kétségbeesetten szegényből elképesztően gazdag országgá vált. A pénz nagy része persze a politikai elit zsebébe vándorol, ezért a lakosság háromnegyede még mindig a szegénységi küszöb alatt él, de tény, hogy rengeteg bevétel származik az olajból.

A példa Guyanára is illik, lévén, gyenge intézményrendszerrel és kétségkívül szűkös emberi tőkével rendelkezik ahhoz, hogy kezelni tudja a nem túl távoli, hirtelen meggazdagodást. “Guyanának jelenleg szinte nulla kapacitása van, hogy megfelelően foglalkozni tudjon az olajjal és a gázzal” – fogalmazott nemrég Jan Mangal, David Granger elnök kőolaj tanácsadója.

Bár georgetowni tisztviselők egy kézlegyintéssel elintézték Mangal aggályait, észrevételeit nem ajánlatos elhanyagolni. A hatalmas olajkészlet már 2020 környékén elkezdhet „csordogálni”, és a hatóságoknak mind a hirtelen gazdagság miatti sokkra, mind pedig a vele járó bajra fel kell készülniük.

Az áldás nem egyszerre fog jönni: az amerikai ExxonMobil olajvállalat és más gyártók az eleinte kitermelt mennyiség nagy részét visszaforgatják az indulási költségek megtérítésére. Ez azonban csak késleltetni fogja a hatást.

Az egyik legnagyobb kihívás az, hogy ki kezeli majd a kőolajforrást. Guyana ugyanis egy emigráns nemzet. Mintegy 463 ezer guyanai, vagyis lakosságának 60 százaléka külföldön él, és a kiáramlás folytatódik. Sokkal rosszabb, hogy a Világbank adatai szerint az országot elhagyók 90 százaléka felsőfokú végzettséggel rendelkező diplomás – köztük sokan energetikai szakemberek és olajmérnökök. „A termés krémje kivándorolt, ezért a helyi kapacitás tekintetében súlyos hátrányban vagyunk” – mondta Vincent Adams, egy guyanai mérnök, aki nemrég vonult nyugdíjba.

Guyana azért fog kapni segítséget. Az Extractive Industries Transparency Initiative tanácsot ad a tisztviselőknek a korrupció megelőzésére, a többoldalú hitelezők pedig a guyanaiak képzését tervezik egy beruházási terv kidolgozásához és az olajsokkból származó pénzügyi kockázatok mérsékléséhez.

„A hirtelen tőkebeáramlás szökőárrá válhat, és ha nem kezelik jól, akkor szörnyű helyzetet teremthet” – fejtette ki Ramon Espinasa, az Inter-American Development Bank egyik koordinátora.

Természetesen a legnehezebb Guyanának lesz. „Egészen a közelmúltig, a miénkhez hasonló kis országokat a keleti vagy nyugati jótevők védelmezték. Mára a berlini fal eltűnt, a pártfogók pedig versenytársakká váltak, és magunknak kell helyt állni a világpiacon” – mondta Adams.

A kormány nemrégiben egy 500 millió dollár értékű olaj- és gázipari szolgáltató központ építését hagyta jóvá, amit a fővárostól 100 kilométerre dél-keletre, a tengerparton építenek majd fel. A központ célja, hogy a tengeri olajmezők feltárásában nyújtson logisztikai és műszaki segítséget. A beruházás nagyrészt magántőkéből valósul majd meg és a helyi vállalatokon kívül külföldi befektetők is részt vesznek a központ megépítésében.

Forrás: Bloomberg / Oilprice.com

Felkapott hírek

Friss hírek

Kína szemet szemért alapon válaszolna az amerikai védővámokra

Zsarolásnak és szélsőséges nyomásgyakorlásnak minősítette a kínai kereskedelmi minisztérium Donald Trump amerikai elnök bejelentését, miszerint további 200 milliárd dollárnyi értékű kínai termékre készül 10 százalékos pótlólagos vámot kivetni. Kedden kiadott közleményében a minisztérium leszögezte, hogy átfogó intézkedésekkel határozottan visszavág, ha Trump elnök valóra váltja fenyegetését.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás