Irán felemelkedése új lehetőséget teremt egy régi szövetség számára

Moshe Ya’alon volt izraeli védelmi miniszter nemrégiben azt mondta: „A Közel-Keleten ma több változás történik, mint bármikor a 7. század óta”. Nézeteit többen is osztják, mondván az izraeli világ változik, és ez mind veszélyt, mind ígéretet magában hordoz.

Izrael jelenleg nagyon jó helyzetben van:

• sziklaszilárd stratégiai szövetségben áll az Egyesült Államokkal, amely taktikailag támogatja számos kulcsfontosságú kérdésben;
• élénk és innovatív gazdasággal büszkélkedhet, és méltán rászolgált hírnevére, mint „startup-nemzet”;
• egy harcedzett hadsereg, amely képes arra, hogy a különleges erők általi erőszaktól a kibertámadásokig mindent kezelni tudjon;
• újonnan elérhető, offshore földgáztartalékokkal rendelkezik;
• valamint állítólag jelentős nukleáris stratégiai szereplő.

Sok szempontból Izrael tehát a „szuperhatalom” a Közel-Keleten.

Ezzel párhuzamosan azonban nem feledkezhetünk meg egy másik, felemelkedő regionális szuperhatalomról, Iránról, melynek:

• imperialista ambíciói évezredek óta nyúlnak vissza a perzsa birodalom különböző inkarnációihoz;
• nagyszámú, fiatal és növekvő népességet tudhat magáénak;
• erős és tapasztalt katonai vezetői vannak;
• valamint óriási olajtartalékokkal rendelkezik.

Az irániak politikai ellenőrzésre törekszenek Irakban, Libanonban és Szíriában – egy „síita folyosó” kiépítésére törekszenek Teherántól a Földközi-tengerig. Egyre közelebb húzódnak Törökországhoz és Oroszországhoz (amelynek befolyása a térségben egyre növekszik). És az iráni vezetők megvetik Izraelt és az Egyesült Államokat.

Úgy tűnik, az izraeli világ naponta változik. Ráadásul a terjeszkedő Irán mellett említést kell tenni több másik dologról is: egy újabban agresszív politikát folytató Szaúd-Arábiáról; egy összetört Szíriáról; egy csúnya háborúról Jemenben; egy még mindig veszélyes Iszlám Államról, amely a feltámadásra törekszik; az orosz és török csapatok jelenlétéről néhány száz mérföldre Izraeltől; az úgynevezett arab tavasz késői utórengéseiről; valamint az Egyesült Államok csökkent jelenlétéről.

Mit tehetnek az amerikaiak, hogy segítsék a régióban található legerősebb partnerüket? Íme néhány javaslat, amelyet a Bloomberg gyűjtött össze:

Közös Irán elleni stratégia

A múlt hónapban arról számoltak be, hogy az Egyesült Államok és Izrael együtt dolgoztak egy olyan terven, amely tükrözi mindkét ország nemzeti érdekeit a térségben. Ez elsősorban együttműködést jelent – más regionális szereplőkkel és a Közel-Keleten kívüli partnerekkel egyaránt – akár nyíltan, akár titokban, hogy szembeszálljanak és feltartóztassák Iránt.

Az együttműködésnek újabb szankciókat kell tartalmaznia az iráni katonai és hírszerzési provokációkra. Az Egyesült Államoknak pedig bent kellene maradnia az iráni atomalkuban, de erőfeszítéseket kellene tennie annak érdekében, hogy a megállapodás ellenére hozzanak büntetőintézkedéseket Teherán ellen. Ezenkívül javítania kell a hírszerzésen, valamint koordinálnia kell a Szíriában és Irakban Iránnal szemben álló belföldi erők támogatását.

Az izraeli elkötelezettség ösztönzése a mérsékelt szunnita államokkal

Izrael egy ideje jó kapcsolatokat ápol Egyiptommal és Jordániával. De Irán felemelkedése valódi lehetőséget teremtett számára, hogy fokozza az együttműködést Szaúd-Arábiával és az Öböl-menti államokkal. Ez nyilvánvaló okokból kényelmetlen szövetség lesz, de az átfogó iráni fenyegetés potenciálisan új stratégiai összehangolást tesz lehetővé. Az USA pedig közvetítő szerepet játszhatna Izrael és Szaúd-Arábia között, mégpedig a közös kapcsolattartásért, a regionális ballisztikus rakétavédelemért, az iráni fegyverek Jemenbe történő szállítása ellen és más bizalomépítő intézkedések során.

A kétoldalú katonai együttműködés megerősítése

Míg az Egyesült Államok és Izrael már rendkívüli szintű védelmi integrációval rendelkezik, még mindig vannak fontos, fejlesztésre váró területek. Ezek közé tartozik a hírszerzés, a kibernetikai lehetőségekkel kapcsolatos közös munka, a honvédelmi közbeszerzésre irányuló fokozott partnerség – különösen a rakétavédelemben –, valamint a tengeri műveletek mind a kelet-mediterrán térségben (ahol Izrael jelentős kihívásokkal küzd a fejlődő offshore gázinfrastruktúra megtartásáért), mind a Vörös-tenger déli bejáratánál lévő Báb el-Mandeb tengerszorosnál.

A védelmi együttműködés másik ígéretes területe pedig az űr. A sikeres ballisztikusrakéta együttműködés mintáját felhasználva az Egyesült Államok és Izrael összekapcsolhatná védelmi-ipari szektorukat közös programok feltérképezésére. Ezek magukban foglalhatnának olyan gyakorlatokat és képzéseket, amelyekben a két nemzet az űrt katonai célra használná fel.

Végül az USA-nak fontolóra kellene vennie két Arleigh Burke osztály (az Amerikai Haditengerészet egyik legkorszerűbb, irányított rakétákkal felszerelt rombolóosztálya) telepítését Izraelbe, amely a megnövekedett orosz jelenlét ellen nyújthatna segítséget.

Izrael elkötelezettségének növelése a NATO-val

Izrael a NATO „Mediterrán Dialógusának” alapító tagja volt. Ez a Földközi-tengerrel határos, nem NATO-országok laza szövetsége. Az ország így csak mérsékelten működik együtt a szervezettel. Az Egyesült Államoknak meg kell próbálnia növelni e részvétel szintjét, felajánlva az izraeliek számára a NATO-val való közös munkát a hadgyakorlatok, képzések és potenciális a műveletek során.

Bár az USA és Izrael soha nem fog egyetérteni bizonyos kérdésekben, továbbra is egymás legszorosabb szövetségei lesznek a világ legturbulensebb és leginkább háborúskodó régiójában.

Forrás: Bloomberg