A század közepére rendszeresen közlekednek majd nukleáris meghajtású kínai űrhajók a bolygóközi térben, munkásokat szállítva távoli bolygókon és aszteroidákon lévő bányászati kolóniák között.
Amennyiben ez – mint oly sok más téma, amely a kommunista párt szócsövének számító People’s Daily címlapján jelenik meg – propagandának tűnik, ne felejtsük el, hogy Kína alig két évtized alatt felépítette azt, ami vitathatatlanul a világ második legelőrehaladottabb űrprogramja az amerikai után. Amerikai stratégák arra figyelmeztetnek, hogy a kínai előrelépés az űrprogramban nemsokára veszélyeztetheti Amerika katonai fölényét világszerte.
Fontos azonban mást is figyelembe venni. Amikor a világűr kereskedelmi jövőjéről beszélünk, Kína versenytársai nemcsak az amerikaiak vagy az oroszok, hanem olyan ügyes magánvállalatok is, mint a Space Exploration Technologies Corp. vagy a Blue Origin LLC – és itt Kína előnyei sokkal kevésbé nyilvánvalóak.
2003-ban Kína volt a harmadik nemzet, amely embereket indított az űrbe saját rakétáján. Egy kis űrállomást is működtetett és végrehajtott egy robottal történő leszállást a Holdon. Tervei azonban ambiciózusabbak lettek és ezek között szerepel holdminták megszerzése és visszahozatala, illetve egy emberi űrállomás építése és működtetése. Amennyiben az amerikaiak által vezetett Nemzetközi Űrállomást nem váltják le vagy a programot nem terjesztik ki 2024 utánra (és jelenleg ez nincs tervben), akkor a kínai űrállomás lenne az egyetlen állandó emberi jelenlét az űrben.
Az űrállomás körülbelül 360 km magasságban, alacsony Föld körüli pályán kering. A légköri fékezőhatás és a pályamódosítások miatt a pályamagasság néhány kilométert változhat. Az űrállomás átlagosan 100 métert veszít naponta pályamagasságából. A Földet 92 percenként kerüli meg.
Azonban eddig Kína központilag tervezett és katonai központú űrprogramja csak az évtizedekkel ezelőtti, más nemzeti űrprogramok által elért eredményeket reprodukálta. Az ország úgy tűnik, hogy követi a NASA 1950-es évekből kiinduló sablonját, melynek során az egyszerű emberi űrrepülés egy holdprogram és egy esetleges űrállomás létrehozásához vezet. Még Kína legmerészebb kezdeményezése – a nukleáris rakétamotorok fejlesztése bolygóközi űrhajókra – sem új ötlet. 1955-től 1972-ig az Egyesült Államok saját nukleáris rakétatudományi kutatást végezett, amelyet a kongresszus 1973-ban megszüntetett.
Napjainkban az űrutazás leginnovatívabb kutatásait a magánszféra végzi, különösen az Egyesült Államokban. A SpaceX kereskedelmi rakétái nem csak csökkentik a Föld körüli pályán való elindulás költségeit, hanem ők a nagyobb rakéták előfutárai. A vállalat reményei szerint a 2020-as évek vége előtt embereket küld a Marsra, jóval azelőtt, hogy Kína állami finanszírozású programja ugyanezt elérné.
Kapcsolódó cikkünk: Az űrutazás egyre virágzóbb iparág
Múlt hónapban, Jeff Bezos Blue Origin-je sikeresen tesztelt egy új rakétamotort, amely segíthet kialakítani egy állandó jelenlétet a holdfelszínen 2020-tól – ez ugyanaz az év, amikorra Kína az amerikai űrtechnológiával paritást célzott meg. A magántulajdonban lévő Bigelow Aerospace LLC azt tervezi, hogy öt éven belül felfújható élőhelyet állít fel a hold körül. Ezek a magánszektorbeli kijelentések jóval megelőzik a NASA terveit és büdzséjét.
Van valami ok arra, hogy azt gondoljuk, hogy a Kínai Nemzeti Űrigazgatás hatékonyabb, mint a NASA, az Európai Űrügynökség vagy más nemzeti űrprogram? Az átláthatóság hiánya megnehezíti a hatékonyságának megítélését, különösen a költségvetések esetében, de fejlődési pályája konzervatív gondolkodásmódra utal és az olyan, szinte elérhetetlen célok meghatározása, mint az amerikai rakétatechnológia utolérése 2020-ig, inkább pozitív politikai nyomásgyakorlásnak tekinthető, amely a források felhasználását eltéríti a leghatékonyabb módtól.
A kínai kormány tudja, hogy a magán-űrszektornak vannak előnyei az állami űrügynökégekkel szemben. Az utóbbi években számos – a kínai űr és katonai hatóságokhoz szorosan köthető – magánvállalkozásnak tették lehetővé műveletek elindítását, ugyanakkor a valódi, éles versenyt nem tűrik meg. A külföldön létrehozott privát űrkutatási cégek, mint például a SpaceX, pedig már jóval a Föld pályáján túl lesznek, mire a kínai kormány vagy annak magánvállalatai ilyen messzire eljutnának. Az űrversenyben így még mindig az Egyesült Államok áll nyerésre.
Forrás: Bloomberg