Szaúd-Arábia egyre inkább putyinizálódik

A világ két legfontosabb olaj-diktatúrájában, Szaúd-Arábiában és Oroszországban sokkal több közös vonást fedezhetünk fel, mint elsőre gondolnánk.

Talán eleve elkerülhetetlen volt, hogy Szaúd-Arábia meglepetésszerű fellépését a korrupcióval vádolt miniszterek és hercegek ellen össze fogják hasonlítani Vlagyimir Putyin orosz, illetve Hszi Csin-ping kínai államfők rendkívül nyilvános és szelektív korrupcióellenes kampányaival. Azonban Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg – aki elindította a megtorlást – egyéb „veszélyes módokon” is hasonlít Putyinra.

Nem kétséges, hogy Szaúd-Arábia régóta teljesen korrupt ország. A több ezer uralkodóval, akik az államkincstárat – mint ahogy azt egy abszolút monarchiában szokás – a saját pénztárcájuknak tekintik, ez nem meglepő. Erről beszélni azonban még egy herceg számára sem volt biztonságos soha.

Az utóbbi három évben – azaz mióta Mohamed bin Szalmán hatalomra került – a szaúdi királyi család három disszidens tagját szállították haza titokban akaratuk ellenére Európából. Közülük a legidősebb, Szultan bin Turki herceg a szaúdi kormány ismert kritikusa, az uralkodó családon belül is reformokat hirdetett.

A disszidens hercegnek még 2016 február elején veszett nyoma. Állítólag aznap felszállt egy Párizsból Kairóba tartó gépre, de soha nem érkezett meg az egyiptomi fővárosba. A gép szaúdi volt, és a herceg a hírek szerint a királyi család tagjaival beszélt, mielőtt beszállt volna.

Minden autoriter rezsimben, a korrupció elleni küzdelem csak ürügy a hatalomkonszolidációra, mivel a rendszer természete alapvetően „bevonzza” a korrupciót. Mindig ugyanaz a helyzet: az erőforráshoz közeli emberek kapják a leginkább jövedelmező kormányrendeléseket. Hogy csak két példát említsünk: Miteb bin Abdullah herceg, a Szaúdi Nemzeti Gárda egykori vezetője állítólag 10 millió dollárt ítélt oda saját vállalkozásainak, a hercegi család egy másik tagja, Turki bin Abdullah herceg pedig valószínűleg arra használta befolyását, hogy magának nyerjen meg bizonyos elvégzendő munkákat.

A több tucat szaúdi vezető letartóztatása – köztük al-Valíd bin Talál bin Abdel-Azíz al-Szaúd hercegé, aki az uralkodóház külföldön legismertebb képviselője és a világ egyik leggazdagabb embere – azonban nem változtatja meg a rendszer lényegét és ugyanolyan aggasztó, mint az orosz olaj-oligarcha, Mihail Boriszovics Hodorkovszkij letartóztatása 2003-ban. Ezzel a lépéssel ugyanis Putyin éppen hogy megerősítette erejét, valamint így más gazdag oroszok is „beálltak a sorba”, ami végül az orosz gazdaság újraközpontosításához és szigorú kormányzati ellenőrzéséhez vezetett.

  • Kapcsolódó cikkeink:

A szaúdi koronaherceg „Putyin-szerű viselkedésének” egyéb aspektusai azonban még nyugtalanítóbbak.

Mielőtt elindult volna az új korrupcióellenes szervezet, amely megkezdte a tisztogatást, Mohamed bin Szalmán bejelentette, hogy egy 500 milliárd dolláros sci-fi várost építene a sivatagban, NEOM néven. A projekt Egyiptommal és Jordániával is határos lenne, és teljes egészében megújuló energiával működne majd. Látványterveket mindeddig még nem hoztak nyilvánosságra, de a koronaherceg fejében már összeállt a kép: terve szerint a mesterségesen kialakított megalopolisz egyszerre lesz ipari és üzleti központ, biotechnológiával, fejlett gépgyártással, energiai és élelmiszeriparral. Ha bejön az elsőre meredeken hangzó ötlet, ez lesz a legnagyobb, teljesen megújuló energia segítségével fenntartott város a világon: a relatív szabadság oázisa, amelyben a nők nyilvános helyeken együtt tartózkodhatnak majd a férfiakkal, az alkohol azonban nem engedélyezett.

Ha belegondolunk, ez egy drágább változata az orosz Szocsinak: Putyin ugyanis ebbe a Fekete-tenger partján elterülő városba álmodta meg az első orosz téli olimpiát. Az álma teljesült, ráadásul nem is akármilyen módon: a XXII. téli játékok minden idők legdrágább – nem mellékesen pedig legkorruptabb – olimpiája volt.

Mindkét esetben a kitűzött cél az volt, hogy egy tekintélyelvű országot nyitottabbá tegyen a világ felé, bemutatva egy futurisztikus jövőképet egy olyan oázisban, amely évekig több befektetést kapna, mint az ország többi része. Szocsi a mai napig rengeteg grandiózus, új épületet rejt, a projektnek azonban nem sikerült felemelnie Oroszországot a világ szemében, mivel amint véget értek a játékok, Putyin elrendelte a Krím bekebelezését.

Szaúd-Arábia szintén agresszívabb Szalmán király és fia uralma alatt, mint elődeik alatt volt: a jemeni beavatkozás, Katar blokádja, Irán „háborús cselekedet” elkövetésével való megvádolása, valamint Szaad Haríri libanoni ex-kormányfő Rijádban való felbukkanása lemondását követően mind arra vonatkozó jelek, hogy a királyság az Iránnal való háború megrontására törekszik. Most minden olyan konfliktus, amely nem jár közvetlen leszámolással, megteszi.

Putyin is mindig előnyben részesítette a közvetett konfliktusokat nyugati ellenfeleivel, például Szíriában.

A szíriai konfliktusban Putyin ugyanazon az oldalon áll, mint Irán. Ez magyarázhatja, hogy Szalmán király nemrég Moszkvába látogatott, valamint a koronaherceg és a Kreml közötti gyakori kapcsolatfelvételt. Az Egyesült Államok közel-kelet politikájának közelmúltban bekövetkezett kudarcai miatt Oroszország és Szaúd-Arábia is úgy érzik, hogy aktívabb szerepet játszhatnak, ami szükségessé teszi számukra a koordinációt.

Nagy a kísértés a nyugati riportereknek, különösen az amerikaiaknak, hogy Mohamed bin Szalmánt reformerként ábrázolják, aki megpróbálja bevezetni országát a modern világba, Putyint pedig hanyatló diktátorként, aki Oroszországot a múltba viszi vissza. Azonban az egyetlen ok, amiért az említett kommentátorok kísértést éreznek erre a megkülönböztetésre, az az, hogy Szaúd-Arábia egy hagyományos amerikai szövetséges, valamint egy régi ellenség, Irán ellensége. A valóságban viszont sokkal több a hasonlóság, mint a különbség a világ két legfontosabb olaj-diktatúrája között.

A szaúdi király, az örököse és az orosz elnök tehát ugyanazt a nyelvet beszélik: vezetők, akik gyorsan és határozott döntéseket hozhatnak anélkül, hogy megzavarnák a hazai ellenőrzéseket és egyensúlyokat. „Korrupcióellenes kampányaik” pedig segítik ellenőrzés alatt tartani ellenfeleiket.

  • Kapcsolódó cikkünk:

Forrás: Bloomberg / Kitekintő

Friss hírek

Az USA húzza felfelé a világgazdaságot

Az Egyesült Államok tavalyi államháztartási hiányának példátlan pro-ciklikus bővülése felhajtóerőt adott a hazai fogyasztásnak, és ezzel egyidejűleg magyarázattal szolgált az amerikai gazdaság meglepő ellenállóképességet jelző tavalyi növekedésére is.

Read More »