Jön az autoriter kriptodevizák kora?

Most, hogy Kína és Oroszország is eljátszadozik az ötlettel, miszerint szuverén kriptodevizát vezet be, ideje feltenni a kérdést: miért vonzó az autoriter államok számára egy olyan technológia, amely a pénz decentralizációjával fenyeget?

Múlt hétvégén az Argumenti i Fakti kormánypárti újság Nikolaj Nikiforov orosz kommunikációs minisztert idézte, aki azt mondta, hogy Vlagyimir Putyin elnök elrendelte a nemzeti kriptovaluta, a „kriptorubel” kibocsátását.

A többi kriptodevizához hasonlóan ez is a blockchain technológiára épül majd, viszont nem lehet bányászni, azaz zárt modell lenne, meghatározott mennyiségű, államilag szabályozott kibocsátással. Így akadályoznák meg, hogy a külföldi pénzmozgások vagy tőzsdei folyamatok befolyásolják az értékét. Az új állami kriptovaluta és a hagyományos rubel átváltható lesz, ám 13 százalékos adót kell fizetni abban az esetben, ha az eladó nem tudja igazolni, honnan jutott az állami virtuális pénzhez.

Nikidforov leírása a kriptorubelről erősen hasonlít néhány nem hivatalos kínai javaslathoz. Yao Qian, a kínai központi bank technológiai divíziójának igazgatóhelyettesének javaslata szintén egy, a jegybank által kibocsátott elektronikus pénznem. Az ötletet más kínai tisztviselők és államhoz közeli kutatók is megerősítették.

Azok számára, akik szerint a bitcoin fő innovációja a központi hatalom kirekesztése – egy olyan rendszer, amelyben a tranzakciókat a „bányászok” hitelesítik – meglepő lehet Kína és Oroszország érdeklődése. Ezek a kormányok azonban nem akarnak lemondani a blockchain irányításáról. Éppen ellenkezőleg: megpróbálják kitalálni, hogyan csökkenthetik a központi kibocsátó költségeit, hogy ellenőrizzék mindazt, ami a pénzügyi rendszerben zajlik.

A mai elektronikus pénzt magánbankok állítják elő: ez lényegében az egymás felé fennálló kötelezettségük. Egy, a közelmúltban a Nemzetközi Fizetések Bankja által kiadott dokumentum szerint „a készpénz az egyetlen olyan eszköz, amellyel az emberek visszatarthatják a jegybanki pénzt. Ha valaki digitalizálni akarja ezt a pénzt, akkor a központi bank felelősségét kereskedelmi banki kötelezettséggé kell átalakítania a készpénz letétbe helyezésével.”

A készpénz azonban mind a központi bankoknak, mind a kormányok számára hátrányos. Például a nyomtatás, a pénzverés, a terjesztés és a megsemmisítés mind-mind költséges dolgok. Aztán a bankjegyek és érmék módosítása évekig tarthat. A rablás pedig kockázatokat vet fel. Ugyanakkor a készpénz névtelenséget biztosít, ezért a bűnözők és adócsalók függenek tőle.

Mindezek a problémák és mások – mint például a hagyományos elektronikus fizetési rendszerben a bankok közötti pénzmozgás időbeli késése – megoldhatóak lennének azáltal, ha egy központi bank saját kriptovalutát adna ki. Így a tranzakciókat egy bitcoin-szerű elosztott könyvelésben regisztrálhatnák, mégpedig a jegybank által jóváhagyott ügynökök. Ha ez úgy hangzik, mint egy hagyományos banki rendszer egyik változata, akkor ez tévedés. Ugyanis potenciálisan nagy különbség lehet a hitelezők korlátozott szerepének köszönhetően.

Először Nagy-Britanniában vetődött fel, hogy bankközi elszámolásra alkalmas lehet egy központi kriptovaluta. „A pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása terén erősebb versenyre számíthatunk” – írták a Bank of England munkatársai, John Barrdear és Michael Kumhof tavaly egy elemzésükben. „Amíg a meglévő rendszerek a tagintézmények számára árképzési lehetőséget biztosítanak, ennek biztosítania kell, hogy a tranzakciós díjak pontosabban tükrözzék az ellenőrzés határköltségét.”

Ez esetben a monetáris rendszer működtetésének költségei csökkennek, a vállalatok és magánszemélyek közötti kifizetések felgyorsulnak, a tranzakciók pedig a kormányok által is nyomon követhetővé válnak: ez mindenekelőtt adóügyi célok miatt fontos. Ezt tükrözi Nikiforov ötlete is a 13 százalékos adóról abban az esetben, ha az eladó nem tudja igazolni, honnan jutott az állami virtuális valutához.

Az orosz és a kínai tervek egyelőre nem irányozzák elő a készpénz megszüntetését. Azonban ez lenne a logikus végcél, amely Oroszországban és Kínában elérhetőbb, mint szinte bárhol máshol. Mindkét országban az állam irányítja a bankrendszer legtöbb eszközét, és a bankok szerepe a gazdaságban könnyen lecsökkenthető lenne egy alternatív, jegybanki alapú rendszer felajánlásával. Továbbá mind Oroszországban, mind Kínában a kormány nem törődik olyan finomságokkal, mint a polgárok pénzügyi anonimitáshoz való joga, mondván a jó állampolgárnak nincs semmi rejtegetnivalója.

Ellenpéldák?

Svédországban, ahol úgy tűnik, maga a társadalom utasítja el önként a készpénzt, a jegybank e-korona projektjével válaszol a változó körülményekre: a Riksbank a készpénz stabilitását olyan formában kívánja biztosítani, amely lehetővé teheti a modern használatot.

Észtországban már 3 éve működik az e-residency, azaz a digitális állampolgárság: lehetővé tették, hogy bárki, tehát külföldi is – anélkül, hogy Észtországba tenné a lábát – vállalkozást indíthat, aminek hasznaiból az állam is profitál, de cserébe rettenetesen leegyszerűsíti a bürokráciát. Mivel ez a rendszer zárt és biztonságosnak tekinthető (22 ezer digitális állampolgára van Észtországnak jelenleg), így itt könnyen bevezethető lenne a digitális valuta. Az észtek egyébként nemrég szintén felvetették az elképzelést.

Az orosz és a kínai ötletek azonban elkülönülnek ezektől a projektektől: nyilvánvalóan a központi kontrollról szólnak. Az elosztott könyvelési technológia olyan eszközt biztosít, amely megfelel a céljuknak is: ugyanúgy, mint ahogy a nukleáris energiát egyaránt fel lehet használni egy a város energia-ellátásához vagy felrobbantásához.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Bloomberg

Felkapott hírek

Friss hírek