Hétvégén előrehozott parlamenti választás lesz Ausztriában

Politikai földcsuszamlások sorozata rázta meg Ausztriát a legutóbbi, 2013. szeptember 29-én tartott parlamenti választások óta. Évtizedes tabuk dőlnek meg, a legnagyobb politikai földrengés azonban elemzők szerint mégis a vasárnapi előrehozott választások után következhet. 

A négy évvel ezelőtti szavazás nyomán hatalmon maradt ugyan a háború utáni Ausztriát kisebb megszakításokkal kormányzó, az Osztrák Szociáldemokrata Pártból (SPÖ) és a konzervatív Osztrák Néppártból (ÖVP) álló nagykoalíció, a két nagy párt népszerűsége azonban jelentősen csökkent, miközben megnövekedett a radikális jobboldali, erősen bevándorlásellenes, korábban neonácinak tartott Jörg Haider nevével fémjelzett Osztrák Szabadságpárt (ÖFP) támogatottsága.

A népszerűség csökkenése leginkább az évtizedeken keresztül legerősebb pártnak számító szociáldemokrata SPÖ-t sújtotta, a párt az elmúlt években több mint egymillió szavazót veszített. Ennek fő oka az volt, hogy a párt adós maradt szociális jóléti, egészségügyi és oktatási programjainak megvalósításával, így hagyományos szavazóbázisa, a munkásság egyre inkább elfordult tőle.

A másik fő okot 2015-től a menekültválság kiéleződése, illetve ezzel kapcsolatban az osztrák kormánypolitikában bekövetkezett fordulatok jelentették. A tekintélyvesztés azonban az SPÖ mellett nem kímélte a kisebbik koalíciós partnert, az Osztrák Néppártot sem. Az ÖVP népszerűségének csökkenéséhez hozzájárultak a párt korábbi vezetőségén belüli éles személyi viszályok is.

A háború utáni osztrák politikai berendezkedést erősen felkavarta a 2016-os államfőválasztás. Az elnöki szék a hivatalban lévő államfő, a szociáldemokrata Heinz Fischer második mandátumának lejártával üresedett meg és hét évtized óta először fordult elő, hogy az elnökválasztás második fordulójába nem jutott be a két nagy párt egyikének jelöltje sem.

A verseny végül az ellenzéki szabadságpárti Norbert Hofer és az ugyancsak ellenzéki Zöldek által támogatott, függetlenként induló Alexander Van der Bellen között dőlt el, utóbbi javára.

A két nagy párt elnökválasztási kudarca a már említett nehézségek mellett ahhoz vezetett, hogy kiéleződött a régóta lappangó koalíciós válság. A sorozatos kudarcok, az erősödő bizalmi válság és főként az időközben 180 fokos fordulatot vett kormányzati menekültpolitikát követően 2016 májusában több mint hét évi kormányzás után lemondott a szociáldemokrata Werner Faymann kancellár, és helyére – egyben az SPÖ élére is – az osztrák szövetségi vasutak akkori vezérigazgatóját, Christian Kernt választották.

Ezzel egy időben lemondott a kisebbik koalíciós párt, az Osztrák Néppárt elnöki tisztségéről az addigi alkancellár, Reinhold Mitterlehner is, mindez pedig alapjaiban rázta meg a koalíciós partnerek közötti együttműködést.

Az ÖVP ugyan megpróbált minél hamarabb úrrá lenni a párton belüli válságon, és Mitterlehner helyére szinte azonnal az osztrák politika “üdvöskéjének” tartott, akkor alig 30 éves Sebastian Kurz külügyminisztert választották, a nagykoalíció fenntartását immár egyik párt sem tartotta kívánatosnak. Ezt követően született valamennyi parlamenti párt támogatásával döntés arról, hogy Ausztriában – a hagyományos ötéves ciklust felrúgva – 2017. október 15-én előrehozott törvényhozási választásokat tartanak.

  • Kapcsolódó cikkeink:

A politikai változások  legfőbb kiváltója 2015-tól a menekültválság volt. A válság Ausztria számára is rendkívül sok gondot és feszültséget okozott, 2015-ben összesen 90 ezer menekültkérelmet nyújtottak be Ausztriában, összehasonlíthatatlanul többet, mint a megelőző években. A menekültek számára létrehozott alapellátási rendszer az összeomlás szélén állt, miközben erősen emelkedett az általuk elkövetett bűncselekmények száma. 

Az akkor még hivatalban lévő Werner Faymann kancellár kezdetben a szomszédos Németország kancellárja, Angela Merkel által képviselt befogadási politika, az úgynevezett “Willkommenskultur” legfőbb támogatója volt, a szomszédos Ausztria is menekültek tízezreit fogadta be. Később azonban – a menedékkérők számának növekedésével párhuzamosan – megváltozott a lakosság hangulata, ami azt eredményezte, hogy mindenekelőtt a kisebbik koalíciós partner, a konzervatív néppárt és az ellenzéki szabadságpárt nyomására a kormány az addigi “Willkommenskultur” helyett szigorú korlátozásokat léptetett életbe.

Elemzők szerint ez a mindössze fél év alatt bekövetkezett gyökeres menekültpolitikai fordulat vezetett elsősorban a kormányválsághoz. Az osztrák kormány ennek nyomán döntött arról, hogy 2016-ban legfeljebb 37 500 menekültkérőt engednek be az országba, és 2019-ig számuk összesen 130 ezer lehet. Az osztrák menekültügyi korlátozás fordulópontot eredményezett az európai menekültpolitikában is, és több ország ugyancsak szigorú korlátozásokat vezetett be.

Ilyen körülmények között törvényszerű volt a nagykoalíció felbomlása, és ezzel párhuzamosan az, hogy a parlamenti pártok a politikai és bizalmi válságból előrehozott választásokkal keresik a kiutat. Általános vélekedés szerint ez az út a hagyományos nagykoalíciós kormányzással való szakítás lehet.

Forrás: MTI

Felkapott hírek

Friss hírek