Mariano Rajoy, a türelmes túlélő

A katalán függetlenségi népszavazás után Mariano Rajoy spanyol kormányfő hosszú politikai pályafutásának egyik legnagyobb kihívásával szembesül – de nem először kerül kritikus helyzetbe, sok nehéz helyzetet átélt már.

Amennyiben a gazdag északkeleti régió véghez vinné elszakadását a Spanyol Királyságtól és létrehozná a Katalán Köztársaságot, a konzervatív Néppártot képviselő Rajoy súlyos politikai és személyes vereséget élne meg – írja az AFP francia hírügynökség.

Rajoy kísérlete, a referendum megakadályozása minden lehetséges eszközzel, bumeránghatást válthat ki. Bírálói azt vetik a szemére, hogy a spanyol rendőrség erőszakos fellépése a katalán polgárokkal szemben tüzelte fel csak igazán a függetlenségi törekvéseket, Rajoy azonban rendíthetetlenül kitart merev kurzusa mellett.

  • Erőszak vagy tudatos tájékoztatás?

Kérdés, hogy helyesen döntött-e Rajoy, amikor a rendőrséget hívta segítségül a népszavazás megakadályozásában, mindenesetre lehetett volna másképpen kezelni a helyzetet.

Tény, hogy jogilag valóban nincs lehetőség Katalónia népszavazással történő elszakítására és az Európai Unió is kimondta, hogy nem lehetséges az, hogy Katalónia Spanyolország nélkül is az EU tagja maradjon.

Az emberek, a katalánok viszont láthatóan évek óta szavazni akarnak – nem feltétlenül elszakadni, csak szavazni. Ezt pedig nem feltétlenül kellett volna ilyen módszerekkel megakadályozni, lett volna másik út.

Madrid, 2017. október 2. Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök sajtótájékoztatót tart a katalán függetlenségről tervezett, és a spanyol kormány által betiltott népszavazásról 2017. október 1-jén. Rajoy szerint nem volt önrendelkezési népszavazás Katalóniában, az állampolgárok pedig megállapíthatták, hogy a jogállam "erős és hatályos". (MTI/EPA/JJ Guillen)

Madrid, 2017. október 2.
Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök sajtótájékoztatót tart a katalán függetlenségről tervezett, és a spanyol kormány által betiltott népszavazásról 2017. október 1-jén. Rajoy szerint nem volt önrendelkezési népszavazás Katalóniában, az állampolgárok pedig megállapíthatták, hogy a jogállam “erős és hatályos”. (MTI/EPA/JJ Guillen)

Igaz, ehhez jóval korábban meg kellett volna hozni azt a döntést, amivel hivatalosan is lehetővé teszik a népszavazás lebonyolítását és emellett egy átfogó tájékoztatási kampányra is szükség lett volna, amivel felnyitják az emberek szemét azzal kapcsolatban, hogy valójában mire is szavaznak.

A függetlenség ugyanis sokak számára jól hangzik, de ha ehhez hozzáveszünk olyan “apróságokat”, mint például az euró, mint fizetőeszköz elvesztése, az országhatárok kényszerű módosítása, a schengeni övezetből történő kiesés vagy éppen a spanyolok által imádott Real Madrid – Barcelona focirangadók megszűnése – mindezeket persze megfelelően tudatosítva a szavazókban -, akkor sokan valószínűleg inkább a bennmaradásra szavaztak volna, ahogy azt a legutóbbi felmérések is mutatták.

Ez esetben mind a kormány, mind a spanyol nép erősebben, összetartva zárhatta volna le ezt a hosszú évek óta tartó vitát.

Így viszont maradt, sőt felerősödött a megosztottság. Nem valószínű, hogy megérte…

A múlt

A jobboldali konzervatív miniszterelnök, Mariano Rajoy a zarándokok városában, Santiago de Compostelában született 1955-ben, a jezsuitáknál tanult, jogász lett belőle. Tagja volt az egykori spanyol diktátorral, Francisco Francóval rokonszenvezők által alakított pártnak, az Alianza Popularnak, a mai Néppárt (Partido Popular – PP) elődjének. A Galiciai Autonóm Terület parlamentjének tagja lett, később az akkori miniszterelnök José María Aznar beválasztotta első kormányába (1996-2000), s az oktatási-kulturális tárcát bízta rá.

Aznar 2004-ig tartó második hivatali idejében miniszterelnök-helyettes volt, 2001-től 2002-ig belügyminiszter is. Aznar volt az, aki utódjának tette meg a Néppárt élén. A párt azonban katasztrofális választási vereségeket szenvedett, s csak 2011-ben sikerült ismét hatalomra jutnia. Rajoynak volt türelme, kormányfő lett. Ebben a minőségében kemény megszorító gazdaságpolitikát folytatott, amely a  munkanélküliek számát a magasba, a tiltakozókat az utcákra hajtotta.

A jelen

Időközben két új formáció lépett a spanyol politikai színpadra, a baloldali Unidos Podemos (Együtt képesek vagyunk rá) és a liberális Ciudadanos (Állampolgárok). Vezetőik, Pablo Iglesias (Podemos) és Albert Rivera (Ciudadanos) – mindketten egy generációval fiatalabbak Rajoynál.

A Néppárt az év végén tartott parlamenti választáson elvesztette abszolút többségét, összeomlott a Néppárt és a szociáldemokratákból álló PSOE (Partido Socialista Obrero Espanol – Spanyol Szocialista Munkáspárt) alkotta kétpártrendszer. Tíz hónapig tartó hatalmi póker következett. Mivel sem Rajoy, sem ellenlábásai nem voltak képesek koalíciós többséget létrehozni, 2016 júniusában új választásokat tartottak.

Az eredmény ugyanaz volt: továbbra sem jött létre kormánytöbbség, ügyvezetői minőségben maradt a Rajoy-kormány. Múlt év októberében azonban a PSOE-képviselők többségének tartózkodása mellett Rajoyt a parlamentben megválasztották miniszterelnöknek. Makacssága kifizetődött.

  • Kapcsolódó cikkeink:

A jövő

A kétgyermes apa 2005-ben a lapok címoldalára került, amikor a spanyol főváros közelében lezuhant az őt szállító helikopter, de egy kificamodott kisujjon kívül nem történt baja. Ilyen szerencsére lesz szüksége Rajoynak az elkövetkezendő hetekben és hónapokban a katalánokkal folyó csatában is – írja az AFP.

Forrás: MTI/APA/AFP/Kitekintő

Felkapott hírek

Friss hírek