Friss hírek

Miért nem fog megvalósulni Macron grandiózus EU-terve?

Emmanuel Macron francia államfő kedden mutatta be az Európai Unió reformját célzó tízéves útitervét. A felvázolt ötletek közül azonban várhatóan majdnem mindegyik kemény ellenállásba fog ütközni. Mutatjuk, miért:

Macron a reformjavaslatokat egy pillanat alatt, futótűzként zúdította Európára keddi beszédében, ezért a hallgatóságnak szinte ideje sem volt megemészteni a hallottakat, vagy egyáltalán elgondolkodni, hogy az ötletek közül melyek azok, amiket szeretnének megvalósítani. Ez viszont nagyon fontos kérdés, lévén sok tényező játszik közre a folyamatban.

A francia elnök elképzeléseit négy fontos „erő” helyzetével szemben kell megvizsgálni, amelyek befolyásolhatják a haladásokat: az EU bürokrácia, a német politikai intézményrendszer, a kelet-európai nemzetek, valamint a legkeményebb adóversenyzők az EU-ban; például Írország, Hollandia, Luxemburg és Ciprus. Majdnem minden fontos Macron-javaslat ellentétes az egyik csoport érdekeivel.

  • Az EB az egyetlen, amely Macron mellett áll
Valószínűleg Brüsszel fog a legkevésbé ellenkezni. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke már kedden üdvözölte a francia államfő reformjavaslatait, hangsúlyozva, hogy az Európai Uniónak bátorságra van szüksége a továbblépéshez. A brüsszeli testület elnöke azt írta Twitter-üzenetében, hogy Macron víziója „rendkívül európai”, kiemelve, hogy „egységesebb, erősebb, demokratikusabb” Európára van szükség. Talán az egyetlen indítvány, amelyre az EB valószínűleg nemet mond, az az, amely a bizottság számát csökkentené 28-ról 15 főre.

A francia vezető gondolata a társasági adó és a társadalombiztosítási hozzájárulások összehangolására eleve kudarcra van ítélve, kivéve talán, ha valamiféle korlátozott változatra cserélik. Semmi sem indokolja ugyanis, hogy a kisebb, alacsony adózású nemzetek aláássák saját versenyképességüket. Ha megnézzük, egyik ilyen ország sem csatlakozott a francia kezdeményezéshez arra, hogy ideiglenes forgalmi adó bevezetését írja elő az amerikai internetes cégeknek mindaddig, amíg nem sikerül megállapítani egy szilárdabb, közös adózási keretet.

Macron továbbá egy harmonizációs projekt megkezdését javasolta Németországgal. Talán, ha a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták nagykoalíciója kerülne hatalomra a következő négy évben, ez megvalósítható lehetne. Azonban most, hogy a német szociáldemokraták ellenzékbe vonulásra készülnek, a legvalószínűbb koalíciós felállás az úgynevezett Jamaica-koalíció, az Angela Merkel kancellár vezette CDU/CSU jobbközép pártszövetség, a liberális FDP és a Zöldek közös kormánya.

Macronnak nem lesz gondja a Zöldekkel, az FDP azonban kemény akadályt jelent, amely határozottan ellenzi a francia elnök közös euróövezeti költségvetésének javaslatát. Christian Lindner, az FDP vezetője ugyanis az európai stabilitási mechanizmus felszámolására szólított fel, egy közös költségvetés pedig csakis ebből tudna növekedni. Linder szerdán közölte: pártja elutasítja az „automatikus pénzügyi transzfereket”, és csak akkor hajlandó a közös kormányzásra a többi említett politikai erővel, ha az FDP érdekeit maradéktalanul szem előtt tartják.

A koalíció kiépítése jelenleg Merkel első számú prioritása, a német koalíciós megállapodások pedig részletes, kötelező érvényű dokumentumok. A felek mindegyikének kell valamilyen kompromisszumot kötnie: az FDP és a Zöldek között ez az európai integrációt jelenti majd, Merkel számára viszont a Macron-javaslatok ezen részét. A fiskális átutalások sokat nyomnak a latban az összes német jobbközép és jobboldali szavazó tekintetében, és a kancellár – miután több millió embert vesztett a vasárnapi választásokon – megígérte, hogy visszavágja őket.

Merkel jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy nagyon helyeselni tudjon Macron ötleteire, még akkor sem, ha esetleg a szociáldemokratákkal folytatott megbeszélések „feltámadnak”.

Ellenállás több fronton

Azonban a kelet-európaiak jelentik a legnagyobb akadályt a francia elnök javaslatai számára. Ők ugyanis nem akarnak „túl messzire menni” egy közös EU-hadsereg létrehozását illetően, mivel a NATO nagyon ellene van az ötletnek. A keleti nemzetek túlságosan is függnek a szervezettől és ezáltal az amerikai védelemtől (amelybe nagyon sokat invesztáltak az elmúlt időszakban), és nem akarnák ezt a kapcsolatot kockáztatni egy akármilyen potenciális európai „beavatkozási erővel”.

Ezen államok egy része továbbá határozottan elutasítja egy közös menekültügyi hivatal létrehozását, külső határaik „átengedését” egy közös európai erőnek, valamint a menekültek befogadását. A francia elnök pedig semmilyen erőfeszítést nem tesz annak érdekében, hogy elrejtse ellenségeskedését mindeme eszmékkel kapcsolatban, amikért ezek a nemzetek viszont kiállnak.

Ezen kívül ezek az országok nem akarnak szén-dioxid-adót fizetni az energiaimport után, lévén az energiaárak emelkedése náluk jóval érezhetőbb lenne, mint a gazdagabb nyugat-európai gazdaságokban. Ugyancsak nem tetszene nekik a kényszerített minimálbér és a társadalombiztosítási hozzájárulások konvergenciája, különösen mivel Macron azt javasolja, hogy az az uniós költségvetési forrásokhoz kapcsolódjon.

Macron ragaszkodása ezen javaslatok mindegyikéhez megegyezik a többsebességes Európa régi elképzeléseivel, amelyben a központi nemzetek gyorsan integrálódnak, és elhagyják a „perifériára szorult kétkedőket”. Valójában Macron a beszédében azt mondta, hogy „Európa már most többsebességes, ezért nem kell félni azt kimondani, és azt akarni”. Ezen a ponton vannak véleménykülönbségen Junckerrel, aki viszont nemrég elmondott évértékelő beszédében a többsebességes modell ellen érvelt.

Macron összes elképzelése közül csak a legkevésbé ambiciózusak lehetségesek. Az afrikai fejlesztési segélyek, az európai egyetemek létrehozása a diákcserék megkönnyítése érdekében, valamint a kölcsönös diploma elismerésének jobb módja valószínűleg kevés ellenállásba fognak ütközni. Továbbá az európai parlamenti választások határokon átnyúló listái sem fognak túl sok embert zavarni.

A francia elnök tehát jobban tette volna, ha néhány potenciálisan népszerűtlen javaslatát alaposabban megfontolja, ha valóban le kívánja küzdeni az ellenállást. Vagy még ennél is jobban tette volna, ha csendesen kezd együttműködni az érdekeltekkel, ahogyan ez általában történik Európában.

Még Franciaországban is, ahol hatalmas végrehajtó hatalommal és erős jogalkotási többséggel rendelkezik, Macron szorgalmasan együtt dolgozott a munkaügyi szakszervezetekkel és a munkáltatókkal, mielőtt munkaügyi reformját nyilvánosságra hozta volna. Európában valamilyen okból másmilyen taktikát alkalmazott; talán azért, mert előre tudta, hogy az ellenállás „félelmetes” lesz, és sokkal fontosabb neki kijelenteni, hogy melyik oldalon áll, mint leküzdeni az ellenfeleket.

Korábban írtuk: Merkel és Macron felrázhatja Európát

Forrás: Bloomberg / Kitekintő

Felkapott hírek

Friss hírek

Hamas_logo_934

A Hamász megsemmisítené Izraelt

A Gázai övezetet uraló Hamász az erre irányuló követelések ellenére továbbra sem hajlandó lefegyverezni magát és elismerni Izraelt, és a radikális iszlamista szervezet helyi vezetője szerint nincs ember, aki rábírja őket erre.

Read More »
obama_640

Obama újra a politikai színtéren

A volt elnök csütörtökön New Jerseyben és Virginiában szólal fel pártja kormányzó-jelöltjei mellett. Mindkét szövetségi államban ugyanis november 7-én lesznek a voksolások, s pillanatnyilag mindkét államban a Demokrata Párt jelöltjeinek előnyét jelzik a felmérések.

Read More »