Putyin nem jó, de mi lenne az alternatíva?

Nem csoda, hogy nehéz elképzelni Oroszországot Vlagyimir Putyin elnök nélkül: még a legelszántabb ellenfelei sem tudnak alternatívát kínálni az országnak.

Múlt héten két figyelemre méltó ellenzéki személy vett részt egy vitában. A liberális oldal képviselője Alekszej Navalnij volt – a korrupcióellenes keresztes lovag, aki bejelentette a 2018-as orosz elnökválasztáson való részvételét, annak ellenére, hogy kevés esélye van Putyinnal szemben.

Navalnij próbál úgy tenni, mintha Oroszországban valódi demokrácia lenne: helyi kampányirodákat nyitott (ahol az aktivistákat rendszeresen zaklatják és őrizetbe veszik) és saját televíziós stúdiójából közvetít kommentárokat az aktuális eseményekhez (ugyanebben a stúdióban volt a vita is).

Ultranacionalista oldalról Igor Girkin – másik nevén Strelkov –  vett részt a vitán, ő az a visszavonult nacionalista tisztviselő, aki nem hivatalosan elindította a háborút Kelet-Ukrajnában 2014-ben – ez a konfliktus azóta tízezer életet követelt. A konfliktus kirobbanása után önjelölt Donyeck Népköztársaság főparancsnokaként szolgált, de a Kreml megbízottai félreállították, mivel nagyobb ellenőrzést szerettek volna a lázadók fölött.

Annak ellenére, hogy Ukrajna szemében ő egy terrorista és háborús bűnös, Moszkvában él, ahol katonai nyugdíjat kap. Elmondása szerint nincsenek politikai törekvései, de ikonikus figurának számít a jobboldali nézetekkel szimpatizáló oroszok között, akik úgy érzik, hogy Putyin rezsimjében ugyanúgy alulreprezentáltak, mint a liberálisok.

Kapcsolódó cikkünk: Az orosz külpolitika okkal érthetetlen

A vita ötlete Strelkovtól származik, Navalnij viszont megragadta a lehetőséget, hogy egy szélesebb körű választópolgári kört is elérjen, mint a szokásos fiatalos, nyugat-kedvelő csoportot, akik a támogatói magját teszik ki. Egy másik országban ez lehetett volna Emmanuel Macron és Marine Le Pen vagy Vince Cable és Nigel Farage vagy akár Bernie Sanders és Donald Trump vitája.

Oroszországban azonban csak két hatalom nélküli, bizonytalan politikai jövőjű, középkorú férfi beszélgetése volt, amelyet egy liberális TV csatorna korábbi szerkesztője moderált. Mindazonáltal több százezer néző követte élőben az adást és 1,5 millió megtekintésnél tart jelenleg az online felületen megnézhető videó. Oroszország szó szerint ki van éhezve valódi politikai vitákra és versenyekre.

A tényleges vita azonban több hasonlóságot mutatott, mint különbséget. Azoknak a nézőknek, akik arra számítottak, hogy Navalnij majd egy modern korszak terveit vázolja fel, Strelkov pedig hevesen nosztalgizáni fog a birodalmi múlttal, csalódniuk kellett. Mindkét „majdnem” jelölt a Putyin által osztott kártyákkal játszana tovább.

Legnagyobb nézeteltérésük az ellenség természetéről szólt. Navalnij számára az ellenség nem más, mint a haveri kapitalizmus, amely úgy Jelcin, mint Putyin alatt virágzik. Büntetné az illegális meggazdagodást és megtisztítaná a kormányzat közbeszerzési rendszerét, amely a teljes gazdaság 37 százalékát teszi ki.

Strelkovnak a Nyugat az ellenség, amely átfaragta a Szovjetunió határait és megölte azon orosz iparágakat, amelyek nem nyersanyag-kitermeléssel foglalkoznak. Borisz Jelcin és Vlagyimir Putyin elnököket a Nyugat bábjaiként látja, akik biztosították a kőolaj és földgáz áramlását Európába. Strelkov újra egyesítené a „nagy orosz nemzetet” – az oroszokat, ukránokat és fehéroroszokat.

Mindkét “jelölt” célja kissé utópisztikus, tekintettel arra, hogy a szomszédos országok vonakodnak az újraegyesítéstől Oroszország pedig a nyersanyagexporttól függ, ami természeténél fogva monopóliumot és centralizációt eredményez, amihez sok esetben kapcsolódik a korrupció is.

Az ellentéteknél viszont érdekesebb volt, hogy a vitapartnerek mennyire egy hullámhosszon vannak bizonyos alapvető kérdésekben. Mindkettő szerint Jelcin és Putyin adminisztrációja ugyanannak a rezsimnek a részei és egyetértettek abban is, hogy az oroszok Európa legnagyobb megosztott népe. Navalnij szerint a Krím-félsziget 2014-es elcsatolása – amelyben Strelkov is részt vett – visszafordíthatatlan és a konfliktusban nem Ukrajna szuverenitásának a megsértése volt a probléma, hanem a háború ára. Arra kérdésre, hogy Strekolvot háborús bűnözőnek tartja vagy sem, azt mondta, hogy ennek eldöntése a bíróság feladata.

Mindkét fél azzal vádolta a másikat, hogy „olyan, mint Putyin” és mindkét félnek bizonyos értelemben igaza is volt. Mindketten osztják Putyin azon nézeteit, miszerint az ország nemzeti érdekei az elsők és Oroszország egy világfelfordulás által megosztott nép egyesítője. A többi csak árnyalatnyi eltérés a két vitapartner között: Navalnij egy kevésbé korrupció által dominált gazdaságban hisz, míg Strelkovot egy sötétebb, militarizáltabb elképzelés jellemzi.

Az 1990-es években Jelcinnek egy sokkal liberálisabb víziója volt az európai Oroszországról. Egészségügyi állapota és a rá nehezedő politikai nyomás miatt azonban ezt a víziót feladta, Putyin pedig azóta teljesen eladhatatlanná tette. Putyin győzelmének bizonyítéka, hogy még Navalnij is – fékezhetetlen harci szellemének ellenére – sem törekszik egy európaibb jövőre.

Egyik orosz politikus sem kínál olyan ambiciózus és inspiráló víziót, ami Putyin eszméivel tudna versenyezni. Talán pont ezért olyan könnyű a jelenlegi orosz elnöknek elnyomni a nézeteltéréseket és kézben tartani a hatalmat.

  • Kapcsolódó tartalmak:

Forrás: Bloomberg

Felkapott hírek

Friss hírek