Az orosz külpolitika okkal érthetetlen

Boris Johnson brit külügyminiszter azzal vádolta az oroszokat, hogy sikertelen puccsot szerveztek Montenegróban, amit persze a Kreml tagad. Az igazság viszont ennél sokkal bonyolultabb, köszönhetően egyfajta magán-állami partnerségnek, amely sokszor magyarázatot ad Oroszország beavatkozására más országok ügyeibe. Vlagyimir Putyin orosz elnök mindenről tud és néha kénytelen fedezni a tevékenységeket, de ez is inkább egy sor jó kapcsolatrendszer további építése, mintsem parancsnoki magatartás.

Johnson vádjai Montenegró főügyészének nemrégi kijelentésein alapulnak. Milivoje Katnic szerint a tavalyi sikertelen puccs egyik fő gyanúsítottja egy volt orosz katonai diplomata, akit kiutasítottak Lengyelországból kémkedés miatt. Lengyelország persona non grata-nak nyilvánította Eduard Shishmakov haditengerészeti attasét egy szivárogtatási botrány után, amelyben lengyel tisztviselők beszélgetéseit tették nyilvánossá. A szivárogtatás nyomán Radoslav Sikorski oroszellenes külügyminiszter kénytelen volt lemondani. A lengyel kormány úgy vélte, hogy Shishmakov a GRU-nak, az orosz katonai hírszerzésnek dolgozott.

Montenegróban ugyanez az ember – legalábbis az útlevelének fényképe, születési helye és ideje szerint – Eduard Shirokovként él, de magánszemélyként és nem diplomataként.

Eléggé valószínűtlen és egyben szokatlan is, hogy egy olyan ügynököt használnak egy állítólagos puccsnál – amelynek célja, hogy megölje a montenegrói volt miniszterelnököt és megállítsa az ország csatlakozását az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez (NATO-hoz) – akinek felfedték az álcáját. Egy egyszerű névváltozás nem tűnik túlságosan professzionális védelemnek, ugyanakkor Oroszországban sok olyan csoport van, amely szívesen dolgozik visszavonult ügynökökkel, hogy erősítsék az orosz befolyást külföldön.

Igor Girkin, más nevén Strelkov, vezette az első önkéntes orosz csoportot Ukrajna keleti részére, később pedig ő lett a Donyecki Népköztársaság katonai parancsnoka. Az Európai Unió ukrajnai agressziót kirobbantó személyek listáján Girkin GRU ügynökként szerepel, viszont a behatolás idejében visszavonultként volt nyilvántartva és állítólag az ultranacionalista, mélyen vallásos orosz üzletember, Konstantin Malofeev közelében volt. Malofeev tagadta részvételét a kelet ukrajnai eseményekben, de egy másik üzlettársa, Alexander Borodai fontos szerepet játszott a szeparatista lázadásban, sőt a Donyecki Népköztársaság miniszterelnöke volt annak első napjaiban.

Múlt hónapban ukrán hackerek több részletet is közzétettek ezekkel a tevékenységekkel kapcsolatban, például nyilvánosságra hozták Aljakszandr Usovky e-mailjeit, amelyekben a belarusz gazdag orosz nacionalistáktól próbál pénzt gyűjteni orosz szélsőséges mozgalmak finanszírozására olyan kelet-európai országokban, mint Lengyelország vagy Szlovákia.

Az e-mailek és Usovksy nyilatkozata egy orosz hírportálnak azt a tényt támasztják alá, hogy Malofeev is szponzor volt, annak ellenére, hogy az üzletember tagadja ezt. Egy novemberben Malofeev üzlettársának küldött levélben Usovsky egy „teljesen legális” projektre tett javaslatot Lengyelországban, amelynek hatása ígérete szerint százszor jelentősebb, mint a montenegrói sikertelen támadás.

Közvetlenül azután, hogy a montenegrói biztonsági tisztviselők meghiúsították a puccsot, Katnic azzal vádolta a nacionalista oroszokat, hogy részt vettek benne és támogatták azt. Az orosz ultranacionalista közösség kicsi és gyorsan terjed benne az információ. Bár Usovksyről alig állítható, hogy egy megbízható forrás, az e-mailjei azt mutatják, hogy benne van a hálózatban.

Kelet-Ukrajnában a magánfinanszírozású nacionalista önkéntesek – beleértve katonai és hírszerzési veteránokat – az Ukrajna nyugatbarát forradalma elleni békés tiltakozásokat véres háborúvá változtatták. 2014 őszére, csak néhány hónappal a fegyverekkel való bevonulás után, a Kreml átvette az irányítást a szeparatista köztársaság fölött és hazaküldte az olyan embereket, mint Borodai vagy Girkin. Vlagyimir Putyin tanácsadója, Vladislav Surkov egy széles felügyeleti szerepet vállalt a népköztársaságban és az orosz csapatok elkezdtek döntő pillanatokban beavatkozni a harcokba. Borodai és Girkin békésen élnek Oroszországban, habár Girkin jelenleg heves Putyin-kritikus, aki azt állítja, hogy a Kreml elárulta a lázadókat.

Mindent egybevetve, a Kreml számára hasznosnak bizonyult a kelet-ukrajnai konfliktus kibontakozása. Ahelyett, hogy az ország újjáépítésére törekedne, Ukrajna az orosz fenyegetés ellensúlyozásával van elfoglalva. Még ha a nacionalista felbujtók nem is a Kreml utasítására cselekedtek, akkor is az övék az elismerés, hogy egy politikailag változékony helyzetet teremtettek Ukrajnában.

A montenegrói történetben – feltételezve, hogy a kormánynak igaza van a puccskísérlettel kapcsolatban – ugyanazokat az ismertetőjeleket vélik felfedezni, mint a kelet-ukrajnai konfliktusban. Az orosz ultranacionalista közösséget régóta érdekek kötik a Balkánhoz, önkénteseik az 1990-es jugoszláv háborúban is harcoltak. Most ugyanez a közösség, hírszerzési veteránokkal kiegészülve, próbál egy óvatosabb Kreml elébe menni a régióban. Ez lehet akár egy kísérlet Putyin titkos kívánságainak a kitalálására, hogy utólag elnyerhessék az orosz elnök elismerését, de ugyanakkor lehet egy lépés Putyin óvatoskodásának leküzdésére és bekapcsolni Moszkvát hivatalosan is, mint ahogy bekapcsolódott a kelet-ukrajnai konfliktusba.

Az ilyen félig privát kalandoknál viszont csak akkor van hivatalos beavatkozás, amennyiben sikeresek. Amennyiben nem sikerülnek, úgy a Kreml nem fog felelőséget vállalni az eseményekért.

Az imperialista közösség és a Kreml közötti szimbiotikus kapcsolat nem formális, tolerancián alapul. Úgy tűnik, hogy Putyinnak nagyobb hite van a szovjet rendszer által kiképzett profikban, akik a hivatalos külpolitikai döntésekben segítenek neki, ugyanakkor kelletlenül egyetért néhány nacionalista gondolattal is – ez pedig egy kiszámíthatatlansági tényezőt kölcsönöz Oroszország játékának, amelyben a volt Szovjetunió nemzetközi befolyását próbálja helyreállítani.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Bloomberg

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »