Az orosz beavatkozással valóban eldőlt minden Aleppóban

Aleppó visszafoglalásával lényegében a „nyers erő” győzött, e diadal a tekintélyelvű rendszerek – Szíria, Oroszország, Irán és Törökország – között időközben megkötött szövetségnek az eredménye, miközben a Nyugat inkább a háttérben maradt, elfeledkezve a szíriai konfliktust 2011-ben kiváltó demokratikus álmokról – írta az AFP francia hírügynökség.

Aleppó eleste – a felkelők kezén lévő utolsó keleti városrészeknek a kormányerők általi elfoglalása –  áldozatok ezreivel, a lakosság tömeges menekülésével és soha nem látott pusztításokkal járt. A város visszavétele jelentős fordulat a hat éve tartó háborúban, ugyanis Bassár el-Aszad szíriai elnök hatalmon maradását hivatott garantálni, legalábbis középtávon. Egyben új, győztes szövetséget hívott életre Oroszország, Irán és Törökország között, s ez a néző szerepére kárhoztatta a nyugatiakat és a Perzsa-öböl menti monarchiákat.

„Az első tanulság, amelyet levonhatunk, hogy az erő jövedelmez, a távolmaradásnak pedig ára van” – mondta Bruno Tertrais, a Stratégiai Kutatási Alapítvány (FRS) francia agytröszt elemzője. Az erőt Oroszország és Irán nagyszabású beavatkozása jelentette, amely megváltoztatta a háború menetét, az Egyesült Államok pedig távol maradt, 2013-ban nem avatkozott be – emlékeztetett.

Abban az évben, amikor Barack Obama amerikai elnök nem volt hajlandó lecsapni a Damaszkusz egyik elővárosában elkövetett vegyifegyver-támadással vádolt szíriai rezsimre, a „kocka el volt vetve” – vélte egy nevének elhallgatását kérő francia diplomata. Az Irán által támogatott Hezbollah libanoni síita mozgalom fegyveresei 2013-ban viszont közbeléptek Damaszkusz oldalán.

Ebben az időszakban a nyugatiak, élükön Washingtonnal, akárcsak a Perzsa-öböl menti monarchiák Ankarával együtt még Bassár el-Aszad távozását követelték, és többé-kevésbé katonai eszközökkel támogatták a szír lázadókat. Két év múlva azonban Moszkva nagyszabású beavatkozást hajtott végre, hogy megmentse szövetségesét, és eltapossa a „terroristának” nevezett ellenzéket. „Az orosz beavatkozással valóban vége lett mindennek, tudjuk, hogy nincs mit tenni” – mondta a francia diplomata. Bruno Tertrais szerint nem a Nyugat tehetetlenségéről van szó, hanem arról, hogy hiányzott részéről a beavatkozási szándék – mondta az elemző, aki szerint a szíriai forradalom kurdarca nem volt „elkerülhetetlen”.

A 2011-ben kirobbant népi lázadás első jelszava a „zsarnok nélkül Szíria” volt. A rendszer kegyetlen, megtorló magatartása, a konfliktus militarizálódása és a külföldi hatalmak beavatkozása azonban ezt hamarosan elsöpörte. A szíriaiak demokratikus vágyai rövidesen másodlagossá váltak a lázadók radikalizálódása és a fő gonosz, az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezet megjelenése láttán megrettent nyugatiak szemében.

Az eddigi nyugati szemlélet aligha fog változni a következő amerikai elnök, Donald Trump alatt sem. Eddigi kijelentései alapján arra lehet következtetni, hogy az Egyesült Államok nem engedheti meg magának a demokrácia támogatását, amikor olyan terrorcsoportokkal áll szemben, mint az al-Kaida és az Iszlám Állam” – írta nemrégiben Elliott Abrams kutató a Council on Foreign Relations (CFR) független agytröszt egyik közleményében.

Jelenleg Moszkva, Teherán, Damaszkusz és az időközben Oroszországgal kibékült Ankara tűnik győztesnek, ezek képesek elfogadtatni a maguk elképzelését és tárgyalásokat kikényszeríteni a saját ízlésüknek megfelelő politikai megoldás érdekében. A győztes szereplők céljai azonban nem feltétlenül fedik egymást. Aszad az egész országot akarja visszahódítani, Oroszország megelégszik egy „hasznos Szíriával”, Törökországot mindenekelőtt déli határának őrzése aggasztja, Irán pedig a regionális színtéren igyekszik befolyását erősíteni, így az érdekek rövid idő alatt egymásnak feszülhetnek.

„Ez a nyers erő győzelme, de pürrhoszi győzelem” – vélte Karim Bitar, a Nemzetközi és Stratégiai Kapcsolatok Intézete (IRIS) párizsi agytröszt kutatója, aki az ankarai orosz nagykövet hétfői meggyilkolására utalva hozzátette: az oroszok máris kezdik érezni a diadal hátulütőjét.

Szíria-szakértők rámutattak, hogy Aleppó visszafoglalása „élet és halál kérdése” volt Aszad számára. Nikolaos van Dam volt holland diplomata szerint Aszad soha nem akarta beszüntetni a háborút. A rendszernek amúgy fél évszázados gyakorlata van abban, hogyan kell hatalmon maradni a hadsereg és a titkosszolgálatok támogatását is elnyerve. A hadsereg kivérzett ugyan a hatévi háború alatt, de hűséges, a titkosszolgálatok a kezében vannak, a lakosság egy részét megfélemlítették a dzsihadisták, Aszaddal szemben azonban egy megosztott ellenzék áll, amelynek pártfogói nem akartak katonailag beavatkozni ez utóbbi oldalán.

Az elnök győzelmének fő titka az általa kötött szövetségekben rejlik. Sosem kételkedett a győzelemben, mert országa évtizedekkel korábban szilárd stratégiai szövetséget kötött Oroszországgal, Iránnal és a többiekkel, míg az ellenzék fokozatosan elveszítette támogatottságát.

Forrás: MTI