Líbia is elindult a lejtőn, drasztikusan le kell értékelnie valutáját

Líbia kormányára egyre nagyobb nyomás helyezedik a dínár leértékelésével kapcsolatosan, a feketepiacon már csak ötszörös áron lehet dollárt kapni, az olajpiac fellendülésében pedig nemigen bízhat az ország.

Miután az elmúlt két évben az olajárak tartósan eltávolodtak a korábban jellemző magas szintektől, azok az országok, amelyek költségvetésében magas hányadot jelentenek az olajkitermelésből származó bevételek, egyre nagyobb bajba kerülnek. Az OPEC legsérülékenyebb országait már el is nevezték „Fragile Five”-nak, azaz „Törékeny Ötösnek” – a nem annyira megtisztelő csoport tagjai Algéria, Irak, Líbia, Nigéria és Venezuela.

A legnagyobb probléma kétségkívül Venezuelában van, ahol az olajpiaci problémák egy szocialista berendezkedésű állammal párosultak, így mára folyamatos áruhiány alakult ki az országban, a külföldi cégek túlnyomó része már kimenekült az országból, az infláció pedig idén 480 százalék körül alakul, jövőre pedig az IMF előrejelzése szerint eléri az 1600 (!) százalékot.

Líbia azonban erőteljesen zárkózik fel, a líbiai dínár dollárral szembeni hivatalos árfolyama 1,4, a feketepiacon viszont ezen a héten már 7 dínárt kellett adni egy dollárért, azaz a hivatalos váltási szinthez képest ötszörös a valódi szorzó.

A líbiai jegybank és a kormány képviselői novemberben Rómában már egyeztettek az esetleges leértékelésről és szóba került az olajhatalmaknál oly jellemző benzintámogatás megszüntetése is, de döntést mindezidáig nem jelentettek be.

A Világbank becslése szerint idén átlagosan 20 százalékos infláció várható Líbiában, de nagyobb problémát jelent az, hogy egyre nehezebb dollárhoz jutni, az importcikkek beszerzése így máris akadozik. A kormány ezen a héten 300 millió dínárt különített el arra a célra, hogy élelmiszert importáljon és azt kvázi ártámogatással adja tovább a lakosság felé, ez a megoldás azonban nem tartható fenn sokáig, mert az ország devizatartaléka így nagyon gyorsan lecsökkenhet, annak ellenére is, hogy a lakosság felé már bevezették a devizavásárlási korlátozást.

A helyzet kísértetiesen hasonlít Venezuela 2003 és 2008 közötti időszakára – ekkor a venezuelai bolivárt kellett folyamatosan leértékelni, majd a kormányzat több váltási árfolyamot vezetett be különböző célokra, de ezzel sem sikerült megállítani az ország hanyatlását.

Líbia stabilizálásának még egy útja lehetne, ha jelentősen fel tudnák pörgetni az olajkitermelést, ez azonban az OPEC épp most körvonalazódó termeléscsökkentési / termelésbefagyasztási törekvésével ütközne és az olajárra is további nyomást helyezne, így nem jelentene hosszútávú megoldást, inkább csak több időt hagyna a strukturális változtatások véghezvitelére.

Az olajkitermelés mindenesetre most éppen növekszik, szeptember óta Líbia megkétszerezte termelését, jelenleg mintegy 600.000 hordó naponta, de a nemzeti olajtársaság szerint fejlesztési beruházások nélkül is elérhető a 900.000 hordós napi szint.

Meglátjuk, mit szól ehhez az OPEC november 30-án.